Miért baj az, ha valaki jó anyának meri magát mondani? Itt az a trendi, hogy csak rossz anyák lehetünk?

Valami olyasmit hallottam a múltkor, hogy aki kételkedik magában, hogy jó anya-e, az már egy jó dolog, mert tudja, hogy nem hibátlan, vagyis képes változtatni, ha kell. Tehát, ezt visszafordítva, ha valaki azt mondja, hogy ő jó anya, az úgy hangzik, mintha hibátlannak tartaná magát, vagyis nem ismeri fel, ha hibázik.

Vagy nagyon túlbonyolítottam? :))))

Persze, egy jó anya is hibázhat, sőt a gyerekek nagyon sokat tanulnak abból, ha azt látják, hogy a szülő sem tökéletes. Csak fel és el kell ismerni, ha hibáztunk és változtatni kell rajta.

Amúgy, ha pl. azt írtad volna, hogy te szép vagy, akkor is lepontoztak volna :) Elég beképzeltül hangzik mindkettő :)

A kérdésre:

Szerintem egyáltalán nem baj. De az sem, ha valaki rossznak érzi magát. Egyik sem trendibb a másiknál, csak mások vagyunk. A szerencsésebbek több önbizalommal, a többiek több önkritikával lettek megáldva.

Hát nekem visszatetsző dolog a nagyon jó anyának érzem magam. Eleve mi tesz valakit nagyon jó anyává? Ki tudja a kritériumokat? A gyerek számít, ha valakinek rossz a gyereke, akkor ő rossz anya? És ha egyébként felnőve a pokoli rossz gyerekből értékes ember lesz, akkor mégis inkább nagyon jó anya, mert kihozta a gyerekből, amit lehetett?

Szóval magát a fogalom is teljességgel megfoghatatlan, mert ami jó az egyiknek, nem biztos, hogy jó a másiknak.

Nyilván határokon belül, saját magadhoz képest, saját elvárásaidhoz képest, kijelentheted én nagyon jó anya vagyok, de úgy általánosságban, biztosan nem.

Mondja már meg nekem valaki,hogy egy pár hónapos,evős-alvós baba mellett hogy mer olyant kijelenteni,hogy ő jó anya??

Nekem két és fél éves a kislányom,kőkeményen a dackorszakot tapossuk,hihetetlen nehéz mindkettőnknek(ugyebár velem van,apa a munka,meg miegymás miatt csak a tündér alvó babát látja szinte),és bizony sokszor szakad a cérna.Életemnél is jobban imádom,ölnék érte,de bizony kiabáltam már rá,ütöttem a fenekére,kezére,mert ott már más megoldás nem volt,de utána ,magamat útálom a legjobban,amiért "bántottam",holott az ütés sose volt erős,csak jelző jellegű.Rengeteget foglalkozom vele.Mégse tartom magam jó anyának,mindig ugy érzem,hogy Ő jobbat érdemel.Édesanyámmal hihetetlen jó a viszonyom,imádom,és egyszerűen nem emlékszem arra,hogy ő kiskoromban kiabált volna,megütött volna,pedig igen,mert bevallotta,hogy ő is sokszor türelmetlen volt,ha nagyon odatettem magam,nem lehetett vele bírni rámkiáltott,néha ha minden kötél szakadt,rácsapott a seggemre.És erre én nem emlékszem,csak arra,hogy az én anyukám tökéletes,kedves,imádnivaló,és mindenkinél szuperebb.És remélem hogy az én kislányom is így fogja gondolni.És hidd el kedves válaszoló,könnyű szuper anyának lenni baba mellett.Majd akkor hogy fogod gondolni,ha túllesztek a dackorszakon,a millió egyezer véleménykülönbségen,hisztin,miegymáson.A jó anyaság nem egy pár hónapos gyereknél fog eldőlni,hidd el.Hogy jó anya voltál/vagy-e,azt meg úgysem te döntöd el,hanem majd húsz-harminc év múlva,maga a gyereked fogja megmondani.