Melyik anyatipusba sorolnad magad ezek kozul? (Vagyis melyik all hozzad a legkozelebb? )

szerintetek az ősanya jellemvonásai közé tartozik, hogy természetes úton, esetleg gátvédelemmel szül?

mert ezt írta vki, és ezen elgondolkodtam most

mert azt gondoltam, hogy az hogy vki ősanya, ez elvek, elhatározás kérdése, viszont a szülés módja korántsem az, tehát hiába szerettem volna én természetes úton szülni, az élet közbeszólt, és megcsászároztak

na szóval a császáros anyukák így már kapásból nem lehetnek ősanyák? :)

(nem tartom magam ősanya típusnak, csak elgondolkodtam ezen)

Az első nem negatív, pont hogy az az egyetlen pozitív! Nem hiába sokan annak vallják itt magukat :) Hiszen az a leírás pont arról szól hogy milyen kis csini és tipp-topp az anyuka szülés után meg milyen ügyin csinál mindent, gondolná az ember hogy ezt a leírást azért szívesen magára húzná bárki :)))

Én keverék vagyok de totálisan :)

-rózsaszín telefon, ruhák (csak nekem mert a babámnak kék :)), festett szőke haj, smink (kórházban nem de itthon AZONNAL :))

-kezdő voltam és bizony sokat jártam csóri nővérkék nyakára minenféle hülyeséggel :)

-hajfestékem csakis ammóniamentes volt terhesség alatt, ittam tejszaporító teát, és nem használtam parfümöt nehogy lenyaldossa a baba :)

-én is fizetősbe akartam menni és amikor a kolléganőim bejöttek, kérdezgettem a munkáról és hiányzik is gyed alatt az iroda, vezető beosztásban dolgoztam és szerettem is főnök lenni :) Most már a kisfiam a főnököm :)

Szóval én totális mix voltam a szülőszobán, de szerintem ez a normális. Mindenkiben van egy kicsi ez meg az :)

3 hétig feküdtem bent veszélyeztetettként és durván vizesedtem, vakaróztam meg kezdtem besárgulni, úgyhogy a csini kizárva. Mivel ezalatt jó páran megszültek mellettem, ill. engem végül megcsászároztak, ezért én segítettem minden frissen szült szobatársnak. Viszont tök gyakorlott lettem, mire jött az enyém. Ôsanyaság kórházi körülmények között programozott császárral elég nehezen megoldható, pedig elôtte nagyon utánaolvastam... És mivel hirtelen kerültem be (egyik reggel munkába menet), a munkahelyem legalább sokszor zaklatott.

Hiányzik a felsorolásból az "agyon-látogatott" :) akinél egész nap ott ül(nek) valaki(k) - tutujgató anyuka, állandóan telefonáló leendô apuka, sutyiba becsempészett nagyobb gyerekek, pletykás hangos barátnôk, egészségügyis bennfentes ismerôsök...

Hát először az voltam, akit az első leírásban "te" ként említ: karikás szemű hullasápadt, mellesleg vizenyős, csúnya, a hajam is szr volt, a szemöldököm előtte héten szedtem félre...bevittem jótanácsra hallgatva gombolós, pamut, bő, mamócás, kidobandusz hálóingeket, na ezekben kinéztem 50 évesnek az elefántlábammal, és ezek fel se tűntek nekem akkor, mert boldog és elégedett voltam, de nézve a képeket....húúúúha.

Most mindenórás vagyok, és az első típusba szeretnék tartozni, mert egyébként igényes vagyok, most is lufifejem van, de már tudom hogy ez lemegy a szülés napján :) a szemöldökömre most vigyázok, a hajam azóta elfeküdhetetlen hosszúságú, tehát ez a probléma kilőve. Sminket nem viszek, csak a karika elleni korrektort, de az 3 másodperces mozdulat és tükör nélkül is megy. A rózsaszínt gyűlölöm, de szép hálóingeket pakoltam be, amik spagettipántosak (már csak a szülészeten tomboló dögmeleg miatt is), szép köntöst, szóval a múltkorinál klasszisokkal jobb leszek. :) Félreértés ne essék, a babám a legfontosabb, de a saját önérzetem kívánja a normális külsőt végre, nagyon luffancs vagyok most ami nem áll nekem jól, rossz érzés a tükörbe nézni. Apa és a többi látogató előtt se szeretnék zombi lenni.

Én sem tudnám kategorizálni magam, inkább az első 3 keveréke voltam/vagyok. Bizniszmami sosem voltam, el sem tudnám képzelni, hogy szülés után pár nappal/héttel dolgozzam, pedig szeretem a munkámat és hiányzik és várom, hogy mehessek vissza!

Sminkelni nem nagyon szoktam magam alapból, de nem azért, mert a természetesség híve vagyok, hanem mert annyira de annyira béna vagyok! :-S Max. szempillaspirál (amit sokszor belenyomok a szemembe) meg szájfény.

Én is szőke vagyok, eleve ammóniamentes festéket használtam és a hajamra mindig odafigyeltem, sőt, műkörmeim is voltak, mert imádom - már alig várom, hogy megint legyenek!

Viszont én is illatmentes tusfürdőt használtam egy darabig, hogy a Lányom csak "engem" érezzen!

Mivel első babám, hiába olvastam össze és tudtam elméletben mindent a gyerekgondozásról, nevelésről, én is kikészítettem a nővéreket a kórházban a kérdéseimmel, mert Édeskicsilányom már a kórházban is máshogy "működött", mint ahogy "kellett volna" és ezt a jó tulajdonságát tartja azóta is! :-D. Ugyanezt tettem volna a védőnőimmel is (már a 3. van), de gyakorlatilag első perctől kezdve lesz@rnak minket (1 hónapos volt a Lányom, mikor utoljára kint volt nálunk, most 19 hós...), így maradt a net és a tapasztaltabb barátnők.

Nem szégyellem egyiket sem, bár azért sokkal lazábban kezelhettem volna/kezelhetném a dolgokat! :-)