Szar anya vagyok, de már késő, van gyerekem. De nem akarom tönkretenni. Mit tegyek?
Lassan 4 hónapos gyerekem van, s most jövök rá, hogy nem vagyok anyának való. Mindig szerettem volna babát, igaz, nem terveztem ilyen fiatal koromra, de összejött, s nem volt szivem elvetetni. Ám most tényleg úgy érzem, hogy soha nem kellett volna gyereket vállaljak!
Ma nagyon hisztérikus napja van, igaz, nekem is, ő egyfeszt sír, én meg már jön, hogy leragasszam a száját! Nem bántom, vagy ilyesmi, csak egyszerűen már zúg a fejem az ordítozásától! Anyum amint bejön egyből elhallgat, neki már kacag is, reám meg alig mosolyog. Nem szeret engem. Én nem tudok úgy bánni vele ahogy egy babával kell, csucsujgatni, gügyörészni neki, mindenféle szememfénye, lelkemvilága, bazsarózsam stb jelzőkkel illetni. Nem jön a számra! Biztos ezért szereti anyumat jobban mint engem, mert neki megy az ilyesmi. Mit csináljak, hogy ne legyen szar a kapcsolatunk? Próbálok neki énekelni, néha verset mondani, de olyan bugyután érzem magam. Nem értek a babák nyelvén. Egy kamasz gyereket aki öngyilkos akar lenni, és már a kötél a nyakán van könnyebben meg tudok győzni arról, hogy ne legyen öngyilkos mint elhallgattatni a babámat ha sír!
Ha szar lesz már most a kapcsolatunk, akkor az egész életre így marad. Mit csináljak? Kétségbe vagyok esve! Volt már más is így?
Amúgy az apukájával nem nagyon vagyunk együtt. Havonta kétszer eljön meglátogatni 4 órára, de ennyi... Ám ő sem alakít ki új párkapcsolatot, én se. Szeretjük egymást, de nem tudunk összeköltözni. Nagy a távolság közöttünk, egyetemezik, én abbahagytam...
20 éves vagyok.
Segítsetek kérlek! :((
Barátnőim nem nagyon vannak már, egyedül az apukájával szoktam beszélni... Nem nagyon jön, hogy elmenjek egyedül, bárhova megyek viszem magammal a kicsit is. Azért is, hogy többet legyünk együtt, meg hát nem akarom anyumra sózni...
Nem tartom rossznak a gügyögést, stb, csak nekem nem tudom... nem megy. Szar a hangom, elég mély, s összecsuklik ha elkezdek neki "babásan" beszélni. Meg igen, biztos érzi, hogy anyum nyugisabb, s azért szeret nála jobban lenni. Hmm.. gyerekes vagyok... Igen, belátom, van benne valami...
Nem éltem ezelőtt sem kicsapongó életet, nem a bulizás vagy ilyesmi hiányzik, csupán egy kis nyugalom...
Most olyan kesze-kusza az írásom is, látszik, hogy nem vagyok top-on...
Köszönöm a válaszokat! Most megyek, mert ébredezik.
válasza:Szerintem sem korfüggő.
És rengeteg más anya is érez így.
Türelem, majd minden rendben lesz. Idő kérdése.
Ne hibáztasd magad, lesz ez még másképp.
válasza:Köszönöm szépen a válaszokat, jól esik a bátorítás... Jól esik, hogy nem vagyok egyedül aki így érez...
Mostmár kicsit lenyugodtam, mentünk egyet sétálni, énekeltem neki a szokásos dalokat... Emiatt is kicsit le voltam törve, mert mindig olyanokat énekelek neki, hogy Nirvana, Pokolgép, Edda, Guns'n'Roses, néha népdalok... Nem igazán tudok gyermekdalokat, mondókákat, s sokszor egy csomó hülyeséget összehordok neki... Anyum meg tud sok gyerekeknek való dalt... Meg nem tudom... ahogy anyum gesztikulál neki mindig nevet, kacarászik... Én meg mikor énekelek neki csak bámul reám a nagy szemeivel...
S a másik ami még zavar, hogy gátlásos vagyok nagyon, oly annyira, hogy anyum előtt(meg senki előtt - kivéve az apukája - ) nem tudom kinyílvánítani az érzéseimet, ezért sokszor arra kényszerülök, hogy úgy beszéljek a babámmal, mint egy felnőttel... Nem igazán tudom ezt így elmagyarázni, de a lényeg, hogy nem úgy bánok vele mint ahogy láttam másokat hogyan bánnak a babáikkal...
Én inkább a barátja vagyok/leszek, mint az anyja...
Kicsit nehéz elmagyarázzam...
Amúgy nagyon "jó" baba, vagyis nyugodtan hagyhatom egyedül sokszor, mert eljátszadozik a kezeivel, csak akkor nyekereg kicsit ha érzi, hogy ürül a hasa, de vannak neki is rossz napjai, s álltalában olyankor mikor nekem is az van, s az kikészít... Türelmesebb kéne legyek vele... Megértőbb, hisz egy csak egy kisbaba...
Az iskolát abbahagytam, első éves voltam egyetemen. Jobbnak láttam hazajönni. Sokba került volna még a baba mellett az egyetem, albérlet, megélhetés... Ha egy kicsit nő a baba akkor újra nekikezdek, legalábbis tervben van, remélem összejön, csak hát ezek a fránya anyagiak... tanulással nem lenne baj... Amúgy erdélyi vagyok...
Szülés utáni depresszió... Már volt nekem szülés előtti depresszióm is... Nagyon kivoltam egész idő alatt, s bár azokat amik akkor voltak a baba érkezése elmulasztott, de most valóban a fáradtság, a türelmetlenség urlkodik felettem. S próbálom kiszedni magamból, de van, hogy így kiborulok mint ma...
Sokat segítettetek már nekem ezen az oldalon, mikor kiborulok ide fordulok segítségért, s pár kedves szóval felszedtek a padlóról... Köszönöm szépen Nektek, ismeretlen "Sorstársak"! :)
válasza:Mondjuk azt nem értem, miért is kell mindenáron ÉNEKELNI egy 4 hónapos csecsemőnek???
Símogasd, maszírozd finoman a kis testét, kezd el létrehozni a kontaktust kettőtök között. Ne azt eröltesd, ami távol áll tőled.
Én is erdélyi vagyok. Nekem 3 gyerekem van.
Eszembe se jutott nekik 4 hónapos korukban énekelgetni, pedig énekkaros voltam:)
Viszont rengeteg zenét hallgattunk.
Ráérsz erre még.
A gügyögés, ahogy te írtad, jön majd magától.
Idővel ráhangolódsz a gyermekedre.
Kitartás!
válasza:Szia!
Én is így éreztem, mint te, amikor a nagyfiam született, pedig akkor már 26 éves voltam :)
Mi is a szüleimnél laktunk akkor egy ideig, és amikor Anyu bejött a szobámba, mindig elkezdett papolni, hogy beszéljek, meg énekeljek a babámnak és ez engem nagyon zavart, én sem szerettem mások előtt gügyögni.
Viszont annyiból tényleg jó volt, hogy ha már nagyon kivoltam, akkor megkértem őket, hogy picit babázzanak, én pedig kicsit feltöltődtem addig.
Szerintem használd ki, hogy van segítséged és nem kell azt szégyellni, hogy besokalltál, nem csoda egyáltalán!
Hidd el, hogy valóban fontosak az első hónapok is, de amikor nagyobb lesz a babád, akkor már sokkal könnyebb lesz.
Amúgy érzel olyat, hogy a baba miatt "tönkrement" az életed? Én ezt éreztem, még ha magamnak sem vallottam be akkor és sajnos ezt a most 4 kisfiam is érezhette, mert van vele pár probléma, ami szerintem amiatt van, hogy piciként nem voltam 100%-os anyukája :(((
Viszont azóta született még1 kisfiam és vele teljesen más, sokkal jobb a kapcsolatom.
Ha 4 évvel visszamehetnék az időben, sok dolgot másképp csinálnék.
Kitartás!
válasza:Jav: "sajnos ezt a most 4 ÉVES kisfiam is érezhette"
2 fiam van, a nagyobbik 4 éves :)
válasza:Rossz lehet így egyedül... Valóban a nyugalmon van a hangsúly, minél idegesebb vagy, a baba annál jobban fog sírni. A párod fog valaha csatlakozni hozzátok, lesztek egy család egyszer? Vagy a távolság ezt teljesen lehetetlenné teszi? Mert ha így van, akkor ezen a téren is tovább kell majd lépned.
Valóban próbálj bármilyen kontaktusba lépni a kicsivel, mindegy hogyan. Nem tudsz vele uszodába menni, babaúszásra? Vagy bármilyen olyan tevékenységet végezni vele, ami neked is öröm. És ne énekelj, ha utálsz énekelni, ennyi. Nekem egy szál hangom sincs, mégis rákezdtem, nem hiszed el, de ordított az előadásomtól a kisbabám:) Az apukája pedig jellemzően Michael Jacksont énekelt neki. Attól még normális gyerek lett belőle.
Ugyanígy, gügyögni sem kell egy kisbabának csak azért, mert kisbaba. A lényeg, hogy nyugodtan, kedvesen beszélj hozzá. Nem muszáj babanyelven beszélned, lehet, hogy ezzel még jót is teszel vele.
Megint kivagyok akadva...
Sír a gyerek, felveszem, tovább sír az ölemben! Átveszi anyám nála elhallgatott! Most ki van sajátítva, anyámon alszik, s elhessegtet, hogy hagyjam békén!
Amány egy gyerekbolond, elvesztett 6 terhességet meg az ikertestvéremet, s most nem hagy engem anyaként viselkedni, mert "majd ő megnyugtatja!" Babusgatja, mintha az ő gyermeke lenne... Azt meg nem mondthatom neki, hogy hagyjon emgem anyaként viselkedni, mert csak nézne rám a szúros szemeivel, s gondolná, hogy "te, anyja vagy ennek a gyereknek?! Te csak(!) Bogi vagy!"
Elegem van, fogom magam és elhúzok innen!
Akartunk külön költözni a párommal, de mint írtam, az anyagiak miatt nem jött össze... Remélem egyszer leszünk még egy család, csak legyen nagyobb a kicsi, hogy tudjak én is dolgozni...
Anyám kisajátította a gyerekemet... sokszor már ide se adja, hogy én adjak neki teát, vagy tápit ha nem elég a tejem... Ma már tőlem nem is fogadta el a teát, bezzeg tőle...
(Amúgy nekem mint anya szar volt. Rettegtem tőle(még most is rettegek, 20 évesen!) sok verést kaptam, sokszor be voltam zárva a lakásba, ordítozások sora minden nap, mindenféle jelzőkkel illetett 8 évesen... most meg a gyerekemet is el akarja csalni tőlem...)
Bocsássatok meg a hisztim miatt, kicsit kivagyok...
válasza:Ne hagyd magad! Igen is mond meg anyukádnak, hogy Ő a Te gyereked, majd Te megvigasztalod! Azért nem sikerül egyébként, mert be vagy feszülve. Már tudod előre, vagyis ELDÖNTÖD a fejedben, hogy neked nem fog menni, anyukádnak meg igen és akkor mennyire ideges leszel ettől!
Nem szabad! Legyen önbizalmad, igenis úgy állj hozzá, hogy most sikerülni fog, hisz Te vagy az anyja, 9 hónapig a szíved alatt hordtad, éreztétek egymás rezdülését. Most is így van, csak anyukád nem enged kibontakozni! Ne légy szégyenlős mond meg neki, hogy hagyjon már titeket békén!
Nem dolgozik? Állandóan otthon van? Van külön szobája? Akkor vonuljon oda és maradjon csendben, amíg nem tudtok külön költözni!
Szívesen ajánlom neked a Suttogó titkai című könyvet! Nagyon sok okos dolgot ír a kisbaba megismeréséről, hogy kezelni tudd a sírását (meg sok mást). Nekem sokat segített a harmadik hónapban olvastam csak el, de onnantól éreztem igazán, hogy megismertem a babámat, tudom kezelni. És kevésbé voltam kimerült. Be tudtam osztani az időmet, jutott pihenésre is.
De persze mind ez csak anyukád nélkül fog menni! És optimizmussal, önbizalommal!!
Sok sikert kívánok hozzá!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!