Akik már szültek hogyan viselik azt, hogy a testük korántsem olyan mint előtte volt?

Megszoktam a látványt idővel.:)Férjemnek nem okoz gondot,strandon meg ha 1 jó nőt látni,az is azért mert még nem szült.Én felveszek bikinit,főleg olyat ami előnyös a cicimre.

Nem tornászok,de az étkezésre vigyázok,hogy ne hízzak el....

Mellműtétet nem tervezek.(te sem terveznéd,ha láttad volna,hogy hogyan csinálják a megereszkedett melleket szépre)

Ugyan már cic műtét?

Nekem szerncsém van, mert számtalanszor kapom meg a férjemtől, ohgy a legszexisebb kismamaként vagyok volam.

Én elégesdett vgayok és szülés után hala annak ,hogy em hagytam el magam tökéletes alakom vna. Szültem már 2x 3-at:)

Meg kell mondjam 14 évvel idősebb vagyok nálad, szültem 2 gyereket és most meglehetősen elégedett vagyok testemmel, főleg, hogy most elkezdtem fogyni.

170 centi vagyok, ma reggel 64 kiló voltam, már csak 1 kiló választ el, attól, hogy annyi legyek, amennyia akkor volta, amikor majdnem 12 éve terhes lettte a fiammal.

Az álomcél az 55-60 kiló között van valahol

Jó a cicijeim nem a régiek, idestova majdnem 4 év szoptatás után, bár a kettő között volt 9 év.

Egy ciciműtéttel kiegyeznék, gonolkodtam is, hogy megcsináltatom, komolyan.

ma délután fiam iskolájában a gondnok nem hitte el, hogy idén leszek 40.

Na az ilyenek szoktak feldobni, de nagyon.

Tornázni ie el akarok kezdeni (még soha nem tornáztam, már a torna is megvan:-))))

Sosem volt önbizalom problémám. Tény, hogy világ életemben vékony voltam, szülés után azonban kissé kikerekedtem, és sem a hasam, sem a cicim nem olyan már, mit volt. A súlyfeleslegemet szép lassan újból leadtam, miután a fiam elindult a saját lábán. Annyit rohanok utána azóta, hogy sosem voltam még ilyen fitt. :) Ráadásul enni is alig van időm. Szóval mire a fiam betölti a hármat, én gyakorlatilag a 18 éves versenysúlyomnál vagyok, 30 évesen...

A cici és a has nem érdekel. A cicimet csak a párom látja (és neki sokkal fontosabb, hogy megszültem a fiát, mint hogy úgy áll-e a cicim, mint 20 éves koromban), fürdőruhában meg senki nem veszi észre a különbséget. A hasam kissé puhább, mint régen, de ezen sporttal, krémekkel lehet segíteni. Egy szuper közös strandolásról én ugyan le nem mondanék egy ilyen butaság miatt!!!

A fiam ezen a héten tölti a hármat. Gyakran hozzám bújik, megpuszil, és azt mondja, "Anyu, te vagy a legszebb a világon!". Ugyan, hogy lehetnék én önbizalom hiányos ez után?

Valamit ne felejts el: a szépség múlandó. Senki nem állíthatja meg az időt, és 30 év felett már akarva-akaratlanul is változik egy nő teste. Nézz a lányodra! Ő az, akiben tovább él a te szépséged, ő az, aki által te magad is örök fiatal maradsz. A boldogság megszépíti a nőt, legyen akárhány éves. Ha szeretnek, és szereted magad, mindenki szépnek lát majd. Hiszen fiatal anyuka vagy, gyönyörű kisgyerekkel. :)

Attól is függ mennyire szerencsés alkatot örököltél. Én pl. tornázok minden másnap (már a lányom 3 hós korától) a lányom most 15 hós a fiam 4 éves.

Kilóra kevesebb vagyok mint a terhességek előtt, fiatal vagyok, és odafigyelek az étkezésemre, mégis elégedetlen vagyok, de mostmár tudom hogy amit lehet én megteszek de olyan sose leszek mint voltam.

És nem kell egy fitnessz lady-t elképzelni meg szépségkirálynőt mert sose voltam az.

Nekem tök csíkos lett a hasam és megnyúlt a bőr rajta, erre akármennyit tornázok nem fog megváltozni anyumnak is ilyen lett/volt.

Pedig nem híztam sokat 14 kilót, a második terhességemmel pedig 12-t és nem volt nagy hasam mivel magas vagyok.

A bőröm ahogy befejezem a szoptatást a ciklusommal kivirágzik (pattik) majd néhány napig szép majd ismét virágzik...://

Utálom.

A cicijeim alapban nagyok voltak, 2x 1-másfél év szoptatással nekem nem maradtak szépek és utálom őket látni is, de mellműtétre nem vállalkozok (daganatos betegség hajlamom van és az orvos szerint nem szabad megbolygatni ott a mirigyállományt stb. mert az csak táptalaja lehet egy későbbi daganatnak).

Ja és közben még rohadtul igazságtalannak is érzem mivel a legtöbb barátnőm SEMMIT se csinál és szép lapos a hasuk (úgy értem nem lóg rajta a bőr) és még a duci barátnőimnek se lett egy darab striájuk se.

Hát ez van.

Csak remélem hogy a lányom nem ezt örökölte, hanem mondjuk a férjem bőrét inkább.

Én elfogadtam nagyjából. Mondjuk én akkor szoktam megzuhanni, ha elmegyek nadrágot venni, és ránézésre azt hiszem, hogy jó lesz, aztán meglátom magam a próbafülke tükrében (ahol ugye sokkal jobban is látni mindent), ahogy próbálom belepaszírozni magam valamibe, ami véletlenül sem az én méretem.

Meg eleve nem szeretem magam meztelenül tükörben látni, mert nagyon csíkos lettem, és a hasam is elég löttyedt, pedig súlyra már nem vagyok olyan vészes. Pedig már 3 és fél éve szültem, lefogytam, tornáztam is sokat, de hát a megereszkedett, repedt bőrön ezek sem segítenek. Hát mint ne mondjak, zavar, hogy 24 évesen így nézek ki. De mint mondtam, elfogadtam, mármint megtanultam ezzel együtt élni, és ha fel vagyok öltözve, akkor tényleg tetszem is magamnak, csak meztelenül inkább nem sétálok a tükör előtt. De pl. strandon egyáltalán nem érzem magam feszélyezve, igaz, nem is hordok már kétrészes fürdőrucit, de szerintem egyrészesekben is tök jók vannak, nekem meg annyi pont elég, hogy a hasam nem látszik.

Ja, még annyi, hogy én mellműtétet ugyan nem tervezek, mert az nem olyan vészes, viszont ha egyszer lesz annyi pénzem, akkor a hasamat mindenképp felvarratom, mert igazából az a legzavaróbb magamon. Bár állítólag utána elég fájdalmas egy darabig, meg sok kellemetlenséggel jár, de nekem megérné. Csak baromi drága.

Utolsó voltam.