Egy kis érdekesség!?

Én még béraanya sem lennék.

Olvasom a cikksorozatot a Nők Lapjában és olyan fura, hogy benne növekszik valaki 9 hónapig, utána meg odaadja másnak.

14:16 vagyok. Utánam lévőnek üzenem:

Béranya, én sem lennék soha. Pénzért nem szülnék babát idegen párnak. De ha egy szerettemnek ezzel segíteni tudnék, minden további nélkül kihordanám a babájukat. Utána látni, hogy valóra váltottam a leghőbb vágyukat... kevés szebb dolog van ennél...

14:30

Én senkinek sem hordanám ki babáját, utána az , már semmi lenne olyan,mint előtte, nem tudnék nem gondolni a gyermekre, aki bennem növekedett, mégse az enyém, mert másnak adtam.

14:16

Persze, ezt embere válogatja. Ezért külföldön a béranyákat is nagyon alapos pszichológiai vizsgálattal "szűrik". Én érzem, hogy képes lennék rá, hogy a szeretteimen segítsek. Nem mint béranya, hanem mint dajkaanya. Sajnos van ilyen pár a családban, nagyon szeretem Őket, és hosszú évek óta járnak orvosról orvosra, de nem sikerül Nekik a baba. Ha lehetőség lenne rá, örömmel kihordanám az Ő babájukat. És nem lenne bennem az az érzés, hogy nem az enyém a baba, mert másnak adtam, hiszen soha nem is volt az enyém, nekem ahhoz a babához a világon semmi közöm sincs. Az unokahúgom, vagy az unokaöcsém. A terhesség csodálatos dolog, úgy meg egy külön csoda, hogy tudod, ezzel a szeretteid legnagyobb álmát váltod valóra, megszülheted a gyereküket. És mivel az anyuka petéje van megtermékenyítve az apuka spermájával, és tulajdonképpen csak egy sütő lennék, akiben elkészül a baba :) Persze ebben a témában senkit nem lehet meggyőzni az ellen oldalról. Ha valaki úgy érzi, hogy nem menne, akkor az nem változik meg. Mármint az érzés. Csak úgy leírtam... :) Szép napot!

10,5 hónapos kislány anyukája :)