Miért beszélnek a kisgyerekes szülők (főleg anyukák) többes szám egyes személyben?

Szerintem ez még enyhébb eset, így beszélni, mondjuk a "nem kakiltunk két napja", vagy a "már két fogunk van" engem mindig megmosolyogtat... A környezet is belekényszeríti sokszor az ember lányát az ilyesféle beszédbe, az a sok "miket esztek már", "hány kilók vagytok" stb. El kell nézni ezt mindenkinek, habár én soha nem mondok ilyeneket, de nem zavar.

A vadul burjánzó becézős szavaktól viszont feláll a szőr a hátamon, olyan groteszk felnőtt emberek szájából az ilyesmi: szopcsi, kajcsi, tápi, főzi, tejcsi, kaksi, fürcsi, olyan szánalmas! Persze ettől sem lesz valaki rossz ember, csak rossz hallani.

én minden este ezt mondom:

na, most fürcsi, kajcsi, alcsi

:)

de csak magunk között

ez a szeretet jele, aki nem beszél így az szokott gügyögni, gagyorászni, haladzsázni a picurijával, vagy faarcúan beszélget a babával hogy eszel Bence, alszól?

A becézések lágy hangulatot melegséget sugároznak. És egy gyerek ezt a nyelvet beszéli és érti meg legjobban.