Szeretnék nagyon gyereket, de mi lesz ha egyszer lesz? Bírni fogom, nem fogok kifulladni, már csak ő rá kell állandóan figyelnem? Nem fogom megbánni?

Nekem is voltak ilyen gondolataim. Sőt a szülés alatt is azon agyaltam, hogy minek kellett nekem ez a gyerek, nem voltam én boldog nélküle is...

A válasz: a világon a legcsodálatosabb dolog az, hogy anya lehetek! És bár akkor még nem tudtam, de mostmár tudom: gyerek nélkül nem ismertem a boldogságot.

Nagyon féltem én is tőle, el sem tudtam képzelni, hogy mivel jár. Nem ábrándítalak: nagyon nehéz. DE SOHA NEM BÁNNÁM MEG.

Ezt az is bizonyítja, hogy most várom a második babámat. 15+4 km

Szia!

Én is féltem! 18évesen szültem. Becsúszott, megtartottuk.

De attól, hogy valakinek gyermeke lesz, nem kell bezárkózni. Elmehettek sétálni, barátnőkhöz, vásárolni. Nagy felelősség, és persze kitartás is kell hozzá. De ha a karodban tartod, már nem olyan nehéz. Megérzed mikor mit szeretne, és tényleg nagy boldogság egy pici.

Én mellette tanultam, otthon melóztam, ő pedig nagyon türelmes volt.

24N

Jók a kérdések...lassan 19 hetes kismama vagyok, hidd el én is szeretném már tudni a választ:)

Bírni biztosan fogjuk, nem tudom milyen az anyai szeretet, de képtelenség, hogy megbánja valaki, aki nem beteg pszichikálisan, ha már karban tartja..

Őrá kell állandóan figyelnem, és nem tudom többé élni a saját életem??? Nah, ez az ami engem még kétségben tart. De talán, ha megszületik többé nem is akarom az előtte lévő saját életem....Itt anyukák sokasága igazolja ezt, velem miért történne másképp:)

Ezzel én is így voltam,sokat gondolkodtam ezen.

Aztán megszületett a lányom,és rá kellett jönnöm,hogy ezerszer nehezebb,mint gondoltam.

Ettől függetlenül,már a tesót tervezzük.

Ha gyermeked van,akkor mindened van. Egy csoda az egész minden nehézségével együtt!!!

Nem fogod megbánni, ha szeretnél. De,időnként kifogsz fulladni, és az nem a legjobb érzés, de szinte mind így vagyunk ezzel bizony. De meglásd milyen jó érzés ráeszmélni, hogy megtudod csinálni, és az öröm kárpótol minden egyes kifulladást.

Én elég kényelmes típus voltam a gyerekek előtt, de eljött az idő, hogy akartam. No volt is olyan, hogy megkérdeztem magamtól kellett e ez nekem. És a válaszom ha abban a fáradt pillanatban egyértelmű is, hogy nem, de ezt csak a fáradtság mondta. Persze, hogy akartam, és még élvezem is, az, hogy az ember időnként jól elfárad, az benne van a pakliban.