Hogyan lehet elmagyarazni egy 3-4 evesnek, hogy hamarosan testvere erkezik, de maskent, mint mas csaladokban?

Szia!

Biztos emlékszel a "Sehányéves kislány" c. könyvre. Ennek egy "testvérkönyve" a "Nekem két születésnapom van" című.

3-4 éves gyerkőcnek épp jó, és ha a kicsi növekszik, neki is jó lehet... igazán szépen, érzéssel mesél az örökbefogadásról, a képek is nagyon kedvesek...

Ebben a korban szerintem egyébként még nagyon elfogadók a gyerekek - ezalatt azt értem, hogy ha olyan téma kerül szóba, amiről fogalmuk sincs, hajlamosak arra hagyatkozni, amit mondasz...

Ilyesmire gondolok:

Lesz egy kistestvéred, aki nem az én pocakomban növekedett, hanem egy másik néni pocijában. De ez a néni nem tud rá vigyázni, így mi leszünk apuval a szülei, te pedig a testvére. Együtt fogunk gondoskodni róla, és ha kicsit megnő, sok mindenre megtaníthatod, amit Te már tudsz (pl. járni, ugrálni, palacsintát enni, motorozni- mondj olyasmiket, amiket ő szívesen csinál), és együtt játszhattok.

Írj majd, hogy fogadta! Szurkolok! :)

Én mindenképpen azt javaslom, hogy : ŐSZINTÉN!!!

Nem szabad az örökbefogadott gyereknek azt hazudni, hogy ő vérszerinti gyereketek és így felnevelni hazugságban, mert előbb-utóbb (szomszédtól, rokontól, iskolatárstól) mindenképpen meg fogja tudni az igazat és akkor össze fog omolni, hogy a szülei hazugságban nevelték fel!...

Mindenkinek nem tudod befogni a száját!

Nekem az unokatestvérem volt örökbefogadott gyerek, velem egyidős volt... Mindannyian tudtuk, hogy őt örökbefogadták, csak ő nem! Persze, én gyerekként is mindig tartottam a szám erről, nem is mi voltunk, akik "felvilágosítottuk", hanem az iskolai tanára vágta a szemébe!... Az unokatestvérem teljesen összeomlott!...

Hidd el, sokkal könnyebb lesz ezt mindjárt az elejétől őszintén kezelni, mint majd 20 éves korában leülni és felvilágosítani.

Attól még lehet vele éreztetni, hogy nagyon szeretitek, ő is ugyanolyan családtag, számíthat rátok, vigyáztok rá...

Két barátnöm adoptált.Testvérként nöttek fel egy családban.Èn 16 éves korukban ismertem meg öket.Mindketten tudták,hogy adoptálták és 18 évesen eggyütt keresték fel nevelö anyukájukkal a vérszerinti szülöket.A barátnöm ledöbbent a családtól,nagyon megrázta a dolog.A nö mondta neki "kislányom".A barátnöm pedig erre:"Maga nekem nem az anyám,hol volt eddig!?"

Oda fordult a nevelö anyukájához:"gyere anyu,mennyünk haza."

04:54 vagyok

Kedves Kérdező!

Nekem két örökbefogadott gyermekem van, már 19 és 20 évesek (testvérek), és NEM AKARJÁK megkeresni a vérszerinti anyjukat!!!

Ha te szeretetben neveled fel a gyereked, akkor te leszel az anyukája, hozzád fog kötődni, ti lesztek a családja!

Az én gyerekeim pici koruktól tudják, hogy örökbefogadottak, kis korukban ezzel nem foglalkoztak, tinédzser korukban tettek fel kérdéseket és akkor nagy szükségük volt az újból-és-újbóli megerősítésre, sok ölelésre, puszira, de mára ez lecsengett!

Nagyon örülnek, hogy a szerencse folytán EBBE a családba kerültek, rendkívüli módon ragaszkodnak hozzánk, eszükbe sem jut megkeresni a vérszerinti anyjukat, akinek nem kellettek...

Képzeld : a 19 éves fiam, ahányszor bemegyek a szobájába, mindig azt mondja : ölelj meg! :-DDD

Bocs, hogy őszinte leszek, de hát azért írtál ide,-gondolom.

Szóval a gyermek szemszögéből, amire készültök, az a teljes kiszúrás, a legdurvább dolog amit egy szüleivel boldogan"magányos" gyerekkel lehet tenni.

Soha!!!,- értsd soha- nem bocsájtja meg nektek, se neki, és sajnos 90%, h. minden lehető módon bántani fogja, mert nem érti miért kellett nektek még egy, ráadásul nem is a saját véréből. Ez utóbbi megfontolás csak olyan 4-5 év múlva bontakozik ki teljesen, de a gyerekek nagyon kegyetlenek a maguk módján..(olyanok mint mi, csak nem rejtik mosoly mögé, mert nem tudják leplezni az érzéseiket).

Ennek ellenére _nem szabad_ titkolózni, mert az el nem mondott titok hatalom, ami a nagyobb gyermek tulajdona lehet, és akkor üt majd vele mikor a legkevésbé kívánjátok.

Még a vér szerinti testvér is kész csapás 3-4 éves korban, amiből fölépülnek ugyan de onnantól mindent patikamérlegen kell megfelezni. Persze idővel alkalmazkodik majd a helyzethez,- mit tehet mást-de nagyon kemény amire készültök.

A 3-4 évesek kis része, lehet akár nagyon békés természetű, toleráns, ha ilyen a fiatok, az szerencse. Gondold meg, hogy te és főleg a férjed hogyan fog viszonyulni a picihez és a helyzethez.

A férfiak a legritkább esetben tudják őszintén elfogadni a gyereket , aki nem az ő génjeiket hordozza, ez biológia, semmi más. Nem csak a kedvedért vállalja?

Nem lehet természetes,-(orvosi), úton testvére, egészen biztosan?

Egy ismerős házaspár hat(komoly!) évig dolgozott, a testvérkén, már rég lemondtak róla, mikor egyszercsak sikerült.

Mindenesetre sok szerencsét, örömöt, türelmet kívánok.