Érdekelne, erről ki hogyan vélekedik? Gyermekvállalás-anyagi helyzet, stb. Bőv lent.

Egyetértek is meg nem is.

Az én szüleim is tettek félre nekem aztán apám szépen áthúzta azzal hogy majdnem megölte anyut és idő elött elváltak a házat aminek a tetőterét kaptam volna eladták.

Éveken át gyüjtögettek semmit se kaptam csak szeretet. Vittem valamire bár 12 évig dolgoznom kellett érte.

A jövö nagyon sok mindent rejt és sajnos nem csak a szülők jóindulatán múlik sokszor.

Nekünk kettő lesz és nem fogom bánni hogy nem lesz diplomás mert lehet hogy nem fogom tudni segiteni több millió forinttal lehet hogy dolgoznia kell mint anno nekem kellett de ha már azzal fog foglalkozni amit szeret sikeres és boldog ember lesz.

Én biztos vagyok benne, hogy menni fog a segítség. Három gyereket akarunk, pedig hitel van a lakáson. De az én saját véleményem az, hogy a gyereknek nem akkor segítek, ha a feneke alá tolok mindent, hanem, ha csak segítek NEKI megszereznie. Magától.

Az meg tuti biztos, hogy annyi félretett pénzem mindig lesz, hogy a saját lakás önerejét be tudjam mindegyiknek fizetni, és hogy bármikor tudjam őket támogatni, ha szükségük van rá.

És igyekszem őket önállóságra nevelni. A talpraesettséget is hiszem, hogy el lehet sajátítani.

Támogatom őket, amíg a saját lábukra tudnak állni - ez nem nagyobb megterhelés anyagilag, mint felnevelni őket 18 éves korukig.

És ha én már nem leszek, ők mindig itt lesznek egymásnak.

Nekem nem volt testvérem, és a mai napig hiányzik. Ha nem lesznek már szüleim, akkor a régi időkre egyedül fogok emlékezni:(

De sebaj, a lényeg, hogy itt vagyok, élek, tudok dolgozni. És jöjjenek azok a gyerekek:)

Mi is sokat gondolkoztunk kell e testvér. De nem hiszed el hogy mennyit ad a két gyerek egymásnak!! Még a hangulatuk is más ha együtt vannak, szeretik egymást, eljátszanak, a nagy megvédi a kicsit, a kicsi ha nyűgös mi a szülei nem vagyunk mindig jók neki de a nagy és okos bátyja:)) (3 évvel idősebb) bezzeg igen! Borzasztóan bánnám hogy megfosztottam őket egymás társaságától.

Egyébként nekem hirtelen haltak meg a szüleim, ha a tesóimmal nem lennénk egymásnak néhányszor már Dunának mentem volna.

(Teszem hozzá a jó testvéri viszonyról beszélek, nem arról mikor csak ölik egymást.)

Nekünk is van hitel a lakáson és mi se kaptunk egy rokontól se semmit, de ha ezt nézem akkor egyetlen gyerekem se születhetett volna mivel 40 évesek leszünk a férjemmel mire lejár.

Nem azt mondom hogy napról napra élve bevállalnék gyereket, de az életet így se lehet élni szerintem mindig az 1000% biztonságra játszva meg mindig a legeslegrosszabbat feltételezve:) De ez a mi életfilozófiánk a férjemmel:)) Még szerencse hogy sokan gondoljuk így mert egyébként alig születne gyerek, vagy mindenhol csak egy.