Annyira utálom akikor gyerek nélküli ismerősök akarnak kioktatni a gyereknevelésről! Miért érzi azt, hogy joga van ehez?

Nekem is volt ilyen "kedves" ismerősöm,de én egy-két alkalom után beszóltam neki,hogy majd,ha lesz gyereke,akkor ossza az észt,és azt is csak akkor,ha kérdezik.

Mert ahogy apám mondaná:"kérdés nélkül szart ér a felelet!!!!!", főleg olyan témában,amiről fogalma sincs.

Ennyi!Nem kell meghallgatni,és kész!

Amúgy attól függően,hogy milyen közeli az ismerős le lehet durván,vagy finoman is "építeni!!!!

Sok szerencsét!

Szia! Ez olyan, hogy a focihoz és a politikához is mindenki ért. A gyerekneveléshez is ;)

Én szerencsére megúsztam eddig, talán csak néhány hozzászólás volt, az meg nem olyan gyakori, hogy zavarjon. Elmondja, aztán meg egyikfülemen be, a másikon ki. De akár nyugodtan meg is mondhatod nekik, hogy szivesen visszatérsz a témára majd, ha nekik is lesz gyerekük... :)

Keresztanyum is folyamatosan okos volt, h anyuméknak hogy kéne nevelni minket...Aztán szült két gyereket mamámnak, és unokaöcsém nekem mondta először, h anya...Nyáron ha ott vagyok, akkor mindig én vigyázok a két gyerekre, h mamának legyen egy kis ideje mindenre a ház, meg dédi körül...mikor unokaöcsém született, egy hónapig náluk laktam, mert keresztanyum csak etette, meg fürdette a gyereket, mert ő fáradt, mert szült...ráadásul alig szenvedett, mert mindkét szülése összesen tartott két órán keresztül.ja, a kicsi nem eszik húst(5 éves) a nagy, meg szinte semmit(11 éves), mert minden rájuk lett hagyva...De anyumék nem tudnak gyereket nevelni.

20/l

Tudod, kérdező, ha valaki egyáltalán nem is akar gyereket mert "túl sok vele a gond", akkor aztán végképp felesleges vele foglalkozni, hogy miket mond. Lehet ennek egy lelki háttere, hogy az illető nő most a te babádon éli ki azt, hogy ő milyen anya lenne. (Mellesleg a leírtak alapján pocsék, mert semmi empátia nem szorult szegénybe...)

Tanácsold neki, hogy próbálja ki milyen az, amikor egy héten át minden éjjel többször fel kell kelnie, és utána gondolja át azt a hülyeséget, amit arról mondott neked, hogy ne aludjon melletted a kicsi! Amikor már minden sejtje sikít az álmosságtól, valószínűleg ő sem lesz olyan elutasító az egyetlen módszerrel szemben, ami képes a babát egész éjszakára megnyugtatni.

Mellesleg az állatvilágban is az anyja mellett alszik minden kölyök, hiszen szüksége van az anya testmelegére, illatára, stb. Csak az ember az, aki már az első pillanattól elkülöníti magától a kisbabát, kényelmi, és egyéb szempontokra hivatkozva.

Voltam hasonló szituban.

Csak azt szeretném tanácsolni,hogy n jussatok el oda,hogy már jóformán te menekülsz el otthonról. És odáig sem,hogy a saját otthonodban "rettegned" kelljen,hogy mikor jelenik meg.

Én azt mondom,az egyenes beszédnél semmire nincs jobb megoldás. És nálam az őszinteség nem jelent egyet a bunlkósággal.

A lehetős legkedvesebben add értésére,hogy jöjjön ritkábban,vagy hoyg nem fogsz ráérni mostanában őt hallgatni,vagy ha ezt a részét nem is,azt mindenképp elmondhatod,hogy azzal hoyg gyerek nélkül ad tanácsot,és nem ért meg téged azzal megbánt,és ezt ne tegye tovább.

Őszintén mondom,ez egy lavina,amit most még meg lehet állítani.

Nekem anyósommal olt ilyen,talán még időben váltottam a menekülőből őszintére.

Mintha én kérdeztem volna :)))

Sógorom és párja nem akarnak gyereket mert túl nagy lemondással járna de azt feltétlenül jobban tudják nálunk hogy hogyan kell gyereket nevelni :)

Mint ahogy férjem egész családja...állandóan azt hallgatom mit hogyan kéne. MÉg gyerekesektől sem fogadom szívesen az olyan tanácsot amit nem kértem (nagyon találó amit a szart érő feleltről írt valaki :)))de a gyereknélküliektől meg aztán pláne....másik amit imádok amikor olyan oktat ki (ilyen is van..) akinek az enyémnél 1 hónappal idősebb gyereke van.

Én áltlában azt mondom hogy köszi de én nem így csinálom. Illetve eldöntöttem hogy a sógoréknak ezt fogom mondani legközelebb: ne haragudj de én sem mondom hogy vezess, tudod hogy miért? mert nekem se autóm, se jogsim.

Talán veszik majd a lapot....