VAN RAJTAM KIVÜL MÉG OLYAN ANYUKA, AKINEK MEGFÖZ RÁJUK AZ ÉDESANYJA? Néha olyan lelkiismeret furdalásom van. Még néha ö vásárol be nekünk is. én nem nagyon járok boltba.

Ha önzetlenül teszi anyukád (és miért ne tenné) akkor nem baj, örülj neki.

Nekem anyukám sajnos már nem annyira önzetlen, párszor a fejemhez vágott már hülye dolgokat, így én elég kétkedve fogadom, ha ő főz, és "megkínál vele". (hogy nekünk főzzön, olyan nincs. Csak akkor volt, mikor a korházból hazajöttünk, abból is veszekedés lett)

Viszont anyósom állandóan főz többfogásos kajákat, mikor hozzájuk megyünk, sőt, ha ők jönnek, akkor is hozza a kaját. Ez meg azért kínos, mert olyan, mintha nem nézné ki belőlem, hogy ha jönnek, és ők a vendégek, akkor nyilván én főzök. De ha csak egy napra felugrik unokalátogatóba, akkor jól jön, hogy hozza a kaját, mert egyébként nem vagyok egy konyhatündér...

Viszont: Nálunk is az volt sokáig-sokáig, hogy nagymamám (anya anyukája) közel lakott, és állandóan ő főzött hétköznap. Anya így is sokat panaszkodott, hogy hétvégente nem tud mit főzni, és hogy már megint főzni kell stb.

Szóval már huszonévesek voltunk,és még mindig mama főztjét ettük. Aztán váratlanul meghalt... na onnatól kezdve lett anya igazán ideges, mert neki kell főznie, és apu állandóan számon kéri rajta, hogy miért nincs kaja.... Hát no comment. Persze ehhez ilyen fura család kell, mint mi vagyunk, én ezért nem szívlelném, ha más főzne ránk sokáig, mert akkor az lesz a normális, és később nehéz lenne átállni a normál családi életre...

Én lehet, hogy ezért nem tudok főzni, mert nem volt előttem példa otthon... ki tudja?

Ha nektek így jó ne foglalkozz mással. Van elég dolgod még (háztartás, gyereknevelés, férjjel való törődés).

Ránk anyósom főzött:

- először amikor dolgoztam (9re mentem és volt, hogy hajnal 3kor mentem haza)

- várandósan, mert veszélyeztetett voltam

- a babám 4 hónapos koráig, mert a kórházba rohangáltam a gyerekhez és a gyerekkel.

A kezeit csókolnám meg anyósomnak, amiért olyan, amilyen.

Mondjuk mi úgy egyeztünk meg, hogy belefizetünk a kajába, mert azt nem néztem volna el, hogy ő is fizesse.

És most, amikor lassan vissza kell menni dolgozni és úgy fest, jobb meló, magasabb beosztás, akkor megint felmerült, hogy megkérem erre.

"Ekkora babának már végig kell tudni aludni egy éjszakát..."

Bírom az ilyet.

A lányom 18 hónapos és kivétel nélkül minden éjjel 1x legalább kelek hozzá valamiért. Mert vizet kér, mert kitakarta magát és fázik, mert fáj a foga vagy viszket a kiütése, vagy mert nagyon rosszat álmodik.

Ha nem kelek, jön ő mellém hajnalban és bebújik.

Ha nem ébreszt, akkor azért kelek, mert gyanúsan nagy a csend.

Nincs olyan, hogy valamit tudni kell egy gyereknek, pusztán ide szeretnék kilyukadni.

Külön élünk, anyukám dolgozik anyósom nyugdíjas.

Amikor megszületett a babánk anyósom hétköznap hozott ebédet, hétvégén anyukám.

Aztán kiderült, hogy bajok vannak a gyerekünkkel, kórházak, vizsgálatok, minden volt. Nagyon jól jött a segítség, mert semmi időm és energiám nem maradt.

Végül helyrerázódtunk, most hordom ilyen-olyan fejlesztőkre, foglalkozásokra. Heti egyszer van csak úgy, hogy nem érek rá főzni, aznap rendelünk. A többi napot megoldom mindig.

Az elején viszont hálás voltam/vagyok a segítségért, mert szükségem volt rá.

Kedves hell-bent!

Elhiszem, hogy nem bunkózni akartál, én sem azért írtam, de vannak fura helyzetek.

"fázás ... a hálózsák abból nem tud kitakarózni"

Egy ideig ez működött, de mióta nagyon mobil, sokat forog beletekeredik, akkor meg azért visít, mert nem tud visszafordulni.

"szomjúság ellen lehet tenni"

Aha, inni kell adni neki. Ehhez meg fel kell ébredni, mert van, hogy álmában nem találja a vizet.

"a foga meg nem minden nap jön"

Hála az égnek! - és akkor melege van, fázik, fáj, szomjas... de azért volt már vagy 4 átaludt éjjelem ...akkor legalább pár éjszakát végig tudna aludni.....most év alatt :-)

Ja, a kis cuki, ha nincs semmi baja, csak felkel hajnalban, akkor meg jön a mi ágyunkba át, de ez igazán a legkevesebb. Van ilyen na.