Miért van az, hogy sok gyermekről akkor se mond le a szülője, ha már jó ideje állami gondozásban van?
Miért nem engedi, hogy örökbe adják, és így teljes családja lehessen a gyerkőcnek? Inkább elnézi, hogy ott nő fel az intézetben, és néhány havonta meglátogatja, hogy meg ne szakadjon a szülői felügyeleti jog?
Mi a véleményetek az ilyen szülőről?
Mert önzőek!... :-[[
Ha a gyerek érdekeit néznék, akkor minél gyorsabban lemondanának a szülői jogaikról, hogy minél gyorsabban családba kerülhessen a gyerekük, nem pedig évekig hányódjon intézetről intézetre vagy egyik nevelőszülőtől a másikig...
Sok szülő a végsőkig reménykedik, hátha valami csoda folytán javulnak a körülményei (lakása lesz, munkahelye lesz, sok pénze lesz, stb.), de ez nem következik be, az évek viszont telnek...
Nálunk is volt pár ilyen baba... Nem adható örökbe a gyerek ha nem mond le róla a szülő vagy ha érdeklődik utána. Ha fél éven túl nem érdeklődik akkor örökbe adható. Érdeklődésnek számít ha küld neki egy levelet.
És közbe jön hozzád a 4-5 éves gyerek, átkarolja a lábadat és azt mondja? Ugye hazaviszel?
A szívem szakad meg...
Egy gyerekápoló tanuló
ÓÓÓ... :((((((( hát igen, erről beszélek....
Miért nem változtatják meg a törvényt? Miért kell szülőnek tekinteni az ilyen embereket.........?
Szerintem is önzőek.
Őszintén?
Minden intézetis gyermeknek van egy gyámi számlája, amin gyűlik a havi csp, árvaellátás, kinek mi.
Na most, ha a szülő nem mond le a gyermekről, nagykorúságakor otthonába fogadja, a vaskos számlájával együtt.
Tisztelet a kivételnek (annak, aki valóban bízik még élethelyzete javulásában), de a nagy átlagnál ez megy.
Egy gyo-ban dolgozó.
Ez komoly??? Ez magyarázza, hogy az állam miért nem engedi ki a kezéből ezeket a szerencsétlen gyerekeket???
Komolyan, hányingerem lett.........!!!
Mi már harmadik éve várjuk az örökbefogadott babát, és nagyon fáj, hogy amig más "potyogtatja" a gyerekeket, addig, aki szeretetben nevelné, nem teheti meg............ ocsmány!
Igaza van az utolsónak. Én 5éves koromtól 20éves koromig intézetben illetve gyermekotthonban nőttem fel. Anyám(ha lehet annak nevezni) midig írt vagy hívott, de nem jött el. Kb 17éves koromban fel akart keresni, mert közeledett amit annyira várt. Kerek perec megmondtam neki, hogy nem akarom látni, ha eddig nem érdekeltem ezután se keressen. Mikor rájött, hogy megvetem és tényleg nem ér el nálam semmit, nem jött és azóta sem keres. Most 24vagyok saját családdal és két gyönyörű ikerlánykával. Nincs az a pénz amiért odaadnám őket bárkinek is.
Véleményem szerint azok a gyerekek akik a szülő felelőtlensége miatt került be vagy csak ilyen kedvük volt, döntés elé kellene őket állítani. Vagy ők nevelik vagy hagyják, hogy normális élete legyen és nem hagyják szenvedni és sok esetben elkallódni a gyereket. Azt pedig megtiltanám, hogy a szülő csak azért intézetbe dugja a gyerekét, mert ő nem bír vele. Az ilyen számomra nem anya és emberileg egy nulla.
Sok olyannal találkoztam akiket beadtak 7-8-9évesen mert rosszak voltak, anyuka nem bírt velük vagy anyagilag nem tudta vállalni, de a többi testvérét otthon "nevelte". Szánalmas az ilyen.
Teljesen egyetértek Veled, és annyira örülök, hogy jól alakult az életed!!!! Talán még jobban meg is becsülöd a családot, mert tudod, milyen az, ha nincs.....
Sok fiatal, aki szintén kikerül állami gondozásból, sajnos elhiszi, hogy "kell" az anyjának-apjának, szépen elveszik tőle a pénzét, és utána mehet, amerre akar. Még szerencse, hogy Neked volt eszed, és elküldted anyukádat oda, ahova való.
Nekem sem volt, bár én nem intézetben nőttem fel. Megszakad a szívem azokért a gyerekekért, akik ott vannak bent!! A kezemben van a határozat, hogy "alkalmasak" vagyunk örökbefogadó szülőnek, és lassan három év telik el eseménytelenül!!! Pedig akár kettő vagy három gyermeket is tudnánk nevelni SZERETETTEL!!! Még a családi pótlékról is lemondanék, dugja fel az állam, nekem nem a pénz kell. Hol van az igazság??
Kedves Kérdező!
Most, hogy olvasom, ti már 3 éve vártok örökbefogadható gyerekre és alkalmasaknak lettetek ítélve, talán tudok nektek segíteni... :-D
Mi is két gyereket fogadtunk örökbe évekkel ezelőtt és akkor is elsőre reménytelennek látszott a helyzet, évekig vártak gyerekre a házaspárok...
No, én nem nyugodtam ebbe bele, az Alföldi utcában adtuk be a Kérvényünket, hamarosan mi is "alkalmasakká" váltunk, de én rendszeren bejártam az ügyintézőkhöz beszélgetni az esélyeinkről, a lehetőségekről, stb...
Rendkívül segítőkészek voltak, és biztosan ennek köszönhető, hogy bár márciusban adtuk be a Kérvényünket, már augusztusban táviratot kaptunk, hogy lenne egy örökbefogadható testvérpár... :-DDD
Pár hetes barátkozás után az otthonunkba kerülhettek és karácsonyra már kezünkben volt a határozat az örökbefogadásukról!!!
Igaz, mi a Kérvényünkben 2-3 éves gyereket, esetleg testvéreket (fiút és lányt) "kértünk", a kapott gyerekek viszont 4,5 és 5,5 évesek voltak...
Kértük, hogy fehérbőrű legyen (a beilleszkedés miatt)...
Úgy vettem észre, hogy az anyagi körülményeink sokat nyomtak a latban (átlagnál jóval magasabb fizetés, több saját ingatlan, stb.)...
Elmesélték az ügyintézők, hogy sajnos sokan jelentkeznek olyanok örökbefogadásra, akik albérletben laknak, esetleg még állásuk sincs, nekik semmi esélyük... :-[
Szóval, kedves Kérdező!
Ne várjatok a sült galambra, hanem kerekedjetek fel és tessék bemenni az Alföldi utcába vagy az ország más Intézeteibe, meg fogtok lepődni, milyen kedvesen és örömmel fognak fogadni!!!
Érdemes beszélgetni a "bennfentes" ügyintézőkkel, mert mindig kaphattok tőlük egy jó tippet vagy tudomást szerezhettek egy kórházban levő babáról, aki azonnal örökbefogadható lenne, ők egymás között tudnak róla, de a "rendszer" még nem!...
Van még a Mózeskosár Alapítvány (Budai Zita) itt is érdemes érdeklődni...
Szurkolok nektek és sok sikert kívánok!!! :-DDD
(Az én gyerekeim már 19 és 20 évesek, rengeteg örömünk van bennük, nagyon szeretjük egymást!)
Szia Kedves Utolsó válaszoló! Köszönöm, hogy írtál.
Mi nem Budapesten lakunk, hanem Debrecenben. A határozat kézhez vétele után több alkalommal érdeklődtünk, bementünk, hogy hogy is állunk azon a bizonyos "várakozási" listán. Az az igazság, hogy nem kaptunk korrekt választ, pedig úgymond egy kis hátszelünk is van/volt. Ráadásul hangsúlyozták, hogy csakis a határozatban foglalt paramétereknek megfelelő gyereket fogadhatunk örökbe. Mi 0-1 éves kor közötti mindegy milyen nemű gyermeket szeretnénk, és mi is fehér bőrűt. Azt mondták, ez a legnehezebb. Ha egy tizenéves cigánygyereket szeretnénk (szó szerint!!!!!!!!!!!), már régen hazahozhattuk volna!
Örülök, hogy nektek másképp alakult. Nem tudom, és nem értem, mire ez a nagy bürokrácia, mikor a sok kisgyerek ott van az intézetben....:((((
Alapítványhoz igaz, nem adtuk be, de lehet, hogy az lesz a vége.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!