Éreztétek már úgy, hogy rossz embert választottatok apának?
A férjemmel 9 éve voltunk együtt, mire megszületett az első gyerekünk. Szeretem, de mint apában, társban csalódtam benne.
A gyerekeit szereti, ugyanakkor mint sok más férfi, ő is beleesett abba a hibába, hogy cseszeget mindenért, mert én itthon vagyok gyeden, "ráérek". Egy darab tányér nem lehet a mosogatóban hagyva, mire hazajön, mert hisztizik. A házimunka 95%-a az enyém, pexig gyerekek elött mindenben kivette a részét, főzött, takaritott, most meg minden rám van sózva, sokat veszekedünk emiatt a folyamatos csesztetés miatt, de egyszerüen semmi változás.
A gyerekekkel kapcsolatban is mindent rám sóz, amihez nincs kedve. Amugy szereti, imádja őket, de most már nem akarja a kicsin a sz*ros pelenkát cserélni, mindkét gyereket én altatom, mert ő nem akarja azt sem, hogy legalabb az egyiket átvegye. Az ilyen nehéz, kényelmetlen feladatokat rám tolja, most mind betegek voltunk, ö feküdt egész nap a kanapén, merthogy rosszul van, de elnézte, hogy lázasan én foglalkozom egész nap a gyerekekkel és egy percet se tudok pihenni.
Nyilván most itt a negatívumokat írom le, egyébként tényleg szereti öket, jàtszik velük, fürdeti, öltözteti őket, de ha már egy kicsit többet kell tenni, terhet magára vállalni, akkor az derogál neki.
Azt làtom, hogy egyszerüen nem bírja a gyerekes családi élettel járó feladatokat, kötöttségeket. Az első gyereknél még nem tünt fel, mert akkor lelkesebben részt vett mindenben meg én is jobban ráertem, de már nagyon elharapódzott a helyzet.
Sokszor gondolok arra, hogy rossz apát választottam a gyerekeimnek. Persze, most még kicsik, imádják, de közben abban nőnek fel, hogy apa folyamatosan cseszteti anyát, pedig anya gürcöl mindennel, míg apa a tökét vakaegstja. És most már mindennaposak a veszekedések emiatt, ezt látják...
válasza:
válasza:Én is csalódtam benne. 10 éve voltunk együtt mire meggyőzött, hogy vállaljunk gyereket, mert ő nagyon szeretett volna, én pedig egyáltalán nem, mert úgy láttam az én anyám is belerokkant és más anyákon se a boldogságot tapasztaltam soha, hanem az idegroncs állapotot, szomorúságot, magányt.
De olyan jó volt a kapcsolatunk, mindenben egyetértettünk, minden forgatókönyvet átbeszéltünk, mi lesz, ha... stb. és megnyugtatott, hogy ő mindenben maximálisan kiveszi a részét, nem hagy magamra, a gyereket is szeretni fogja, egymást se hanyagoljuk el.
Megszületett a gyerek és kifordult magából, a kedves, gondoskodó férjemből azóta egy idegroncs, agresszív, morcos, zsémbes ember lett. A feladatokból vegyesen veszi ki a részét, van mikor mindent megcsinál, van mikor semmit. De bármelyik is legyen mindig nyafog hozzá, hisztizik mint egy kisgyerek, hogy csinálni kell dolgokat. Kiábrándultam belőle. Mindketten toxikus családból származunk, de ez eddig egymás közt nem okozott problémát, dolgoztunk magunkon, odafigyeltünk erre. Amint belépett a gyerek a képbe nála bekapcsoltak ezek a toxikus minták és hiába szólok róla, hiába beszélünk róla nem tud változtatni. Pszichológushoz jár, valamennyit javult, de messze az az ember akihez hozzámentem feleségül. Úgy érzem nem kellett volna bevállalni, mert a gyereknek is hiába szereti az apja egy instabil idióta lesz a példaképe, a párkapcsolatunk meg tönkrement mert eltűnt az ember akit szerettem.
válasza:Nálunk majdnem ugyanaz a helyzet mint a 12nél. 10+ év ő akarta jobban, teljes értékű szülő lesz mindent megcsinál stb.
Fél éves lesz a gyerek, a terhességem felétől megborult, szinte semmit nem segít, teljesen más ember lett. Pár hetet adok a kapcsolatunknak...
válasza:Én is megjártam a férjemmel. Egyenlőre elmenni nem tudok. De ahogy találok egy jobban fizető állást el fogok menni. Így is mindent egyedül csinálok, legalább őt nem kellesz ellátni.
Elmondtam neki többször min kellene változtatni, ajánlottam , hogy ő is mondja ki nyíltan mi nem felel meg neki. Annyit mondott, hogy ő rajtam semmit nem változtatna és neki minden jó 😔.
A házunk közös, de mivel neki minden megfelel így nekem kellesz elmenni. Haza nem tudok menni, mert másik országból jöttem. A gyerekek nem beszélik csak a magyart.
Ha kicsivel több lenne a fizetésem, már rég elmentem volna. 380ezret keresek, ebből albérletet fizetni meg 2 gyerekek nevelni nem tudnák.
válasza: válasza:Egy darab tányér nem lehet a mosogatóban hagyva, mire hazajön, mert hisztizik.
Ezen a ponton már válnék is el abban a másodpercben. Én nem vagyok sem csicska sem takarítónő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!