Elmenjünk a családi fotózásra, ha rohadt kínosnak tartom?

Jesszus. Sürgősen pszichológus. Ez nagyon nem a karácsonyi fotózásról szól, hanem arról, hogy nagyon nem vagy rendben lelkileg, és ez nem miattad baj, hanem azért, mert örökre megnyomorítod mindkét gyereked.

Szerintem menjetek el fotózásra, a semminél az is jobb, ha legalább a látszata meg van annak (feléjük, nem a Facebook népe felé), hogy érdekelnek a gyerekeid, ha szeretni nem is tudod őket. Legalábbis az egyiket nem. Ez nagyon durva. Tényleg pszichológus nagyon gyorsan, mert a gyerekeid szívják meg. Nagyon.

Milyen ajándék? Kinek? Neked?

REmélem nem akkora suttyó, hogy azt hiszi bárkinek jó ajándék, ha az ő családjáról kap képet.

Egyébként akkor se mennék ilyenre ha normális családom lenne, diszfunkcionálissal meg pláne

#10 egyébként jót kérdezett

És ha a fotózás nem egy stúdióban lenne, vagy ha igen, akkor sem beállított fotókkal? Most ugyan egy kültéri fotózás kevésbé opció, de mi pl. azt csináltuk, és direkt kértük, hogy ne legyenek beállított képek. Végül azért lett 1-2 olyan is, hogy mindannyian egyszerre nézzünk a kamerába, de nagyon szuper lett a többi kép. Stúdióban is lehet játék közben fotózni a családot, illetve ha van olyan opció, hogy eljöjjön hozzátok pár karácsonyi kellékkel, akkor akár azt is lehet (amennyiben a karácsonyi dekoráció fontos). Az egyik barátnőm családfotós, és gyönyörű spontán képeket szokott csinálni.

Nálatok inkább az lehet a baj, hogy te nem akarod saját magad viszont látni a képeken úgy, hogy műmosolyt klell magadra erőltetni, miközben belül nem vagy boldog. Én van, amit megteszek a férjem kedvéért (és fordítva is így van). És van persze, amit nem. Te érzed, hogy ez nálad melyik kategória. Egy jó fotós egyébként olyan pillanatot is elkaphat rólad, amire nem is gondolsz, talán pont egy szomorú tekintetet, ahogy mondjuk kinézel az ablakon, miközben a gyerekek a férjeddel a háttérben játszanak, ami megindíthat benned akár olyan érzéseket is, amiket eddig félig vagy akár teljesen lenyomtál. Szóval az, hogy félsz egy ilyen fotózástól még nem garantálja, hogy ne érné meg elmenni rá.

Én is kínosnak érzem, ha pózolni kell egy fotózáson, de ennek semmi köze ahhoz, hogy a családban kit mennyire szeretek. Nem szeretek kényszeredetten vigyorogni, meg összeölelkezni...

Na most a fotós jól rácáfolt a félelmeimre, mert sosem kért ilyet. Tök jól egyben tudta tartani a két 4 év alatti gyerekünket, nekünk instrukciókat adott, hogy miket csináljunk, de egyikse beállított kép volt, mindig valamilyen mozdulatba, tevékenységbe fotózott bele, így tök természetes érzetet adott az egész. Mellesleg a kedvenceim ezek a képek, akkor is, ha az adott mozdulat miatt mondjuk nem tökéletesen belőtt a hajam, vagy csodás a mosolyom.

Szerintem márcsak rájuk nézni is jó, mert vidám perceket hívnak elő ezek a képek és azt, hogy milyen szép család vagyunk, nem azt, hogy éppen melyik gyerekemmel mennyit dacoltam az elmúlt napokban...