Én gondolom túl ezt a dolgot?

Van egy csupajó szív 7 éves gyerekem, aki ha megkérdezzük hogy kik a barátai és kb felsorol 14 gyereket az osztályból. Születésnapjára 10 gyereket hívtunk meg, mert ennyit szeretett volna. Mindenki eljött, jól érezték magukat, viszont vissza nem hívja senki. Ne értsetek félre, nem az a bajom, hogy nem hívják és most még neki sem tűnik fel, de 1-2 év múlva ha így marad, akkor észre fogja venni hogy míg ő valakit barátnak tekint addig őt más nem tartja annyira fontosnak.És eddig azt látom, hogy barátság szempontjából nagyon képes megalkudni csak hogy szeressék, elfogadják. Gyakran mondja hogy x vagy y azt mondta, hogy csak akkor lesz a barátja ha ezt vagy azt megteszi és ő megcsinálja. Valahol azt gondolom én magam is hogy túlgondolom , még nincs jelentősége ezeknek a dolgoknak, de valahol szeretném őt arra nevelni, hogy a barátság egy egyenrangú dolog és nem arról szól, hogy valaki kihasználhatja őt vagy dolgokért, tettekért cserébe nyerheti el csak valakinek a barátságát. Remélem értitek mire gondolok. Nagyon zavar, hogy nem látom rajta ezt az egyenlőségre való törekvést, hogy tényleg mindent megtesz mások bartáságáért.Később ha ez így marad azért problémát okozhat szerintem.

Hogy értessem meg vele, hogy nem kell mindent megtenni valaki barátságáért?