Meddig "erőltetnéd" a közös nevelést, közös döntéshozatalt egy rosszul kommunikáló, hárító, dacos szülőtárssal?

Ha úgy éreznéd, hogy a másik nem hajlandó nyílt lapokkal kommunikálni, sokszor nem is érted a döntései mozgatórugóját (kb. "Mert csak" jelleggel magyarázza meg, hogy mit, miért szeretne). Ha úgy érzed, hogy sokszor az irántad való negatív érzései is befolyásolják a gyerekekkel kapcsolatos döntéseiben (bár ez sincs nyíltan kimondva, csak érezhető, tehát relatív). Pl. Ha tudja, hogy azzal neked is segítene közvetett módon, akkor inkább cserbenhagyja a gyerekeit is, mert nehogy az anyának kicsit is jobb legyen. Kommunikálni is nagyon nehéz vele, sablonosan válaszolgat, "neki mindegy", vagy nem is reagál az adott kérdésre. Vagy beleáll a vitába, teljesen érthetetlen helyzetekben, mintha a frusztrációját akarná levezetni(?)

Érdemes erőltetni a közös döntéshozatalt vagy szép csendben el kell engedni, ha hagyja...?