Van itt olyan anyuka, aki szereti a gyerekét, de rossz anyának tartja magát?

Én nem azt mondanám, hogy "rossz" anya vagyok, csak egyszerűen nem mennek dolgok. Nem bírok szerepjátékozni, nincs hozzá semmi érzékem, elépítgetem a duplot vagy rajzolok neki bármit, amit kér, de a gyerekes dolgokhoz nincs fantáziám, se kedvem. A kicsi meg ha elvan magában, akkor simán hagyom. Ha homokoznak, nekem nem jut eszembe "homoksütit" enni, meg amit másoknál látok, én rommá unom magam, ahogy nézem, ahogy lapátolnak. Ha megyünk sétálni, csendben vagyok, nem magyarázok vég nélkül, hogy nézd ez az amaz, nem tudok kitalálni semmit, bambulok, meg esetleg válaszolok a kérdésekre, hogy "az mi, mit csinál, stb". De imádom őket, én igyekszem nekik biztosítani mindent, amire szükségük lehet, sokszor erőt veszek magamon, de annyira unom, és ha véletlenül van egy szabadnapom, nem azt mondom, hogy egy percig nem hiányoznak, de teljes lelki nyugalommal foglalkozok a saját dolgaimmal. Szóval nem gondolom, hogy rossz anya vagyok, van ennél lejjebb bőven... csak olyan hm-hm. Sok dolog nem megy.

Imádom a kisfiam, de nem tudok vele játszani. 4.5 éves, állandóan nyúz, hogy játsszunk. Egyedül egyszerűen nem képes, szinte mindig szórakoztatni kell. Mindenei az autók, én meg rosszul vagyok az állandó autó tologatástól, padlón mászástól. Én kártyázni, társasjátékozni, rajzolni, színezni szeretek, na ezeket ő pont nem. Ha leülök enni, inni, ott hisztizik, hogy naaaa gyere már játssz velem. Anyámhoz nagyon szeret menni, mert ő többet játszik vele, mint én. Többször volt, hogy sírt, mikor haza kellett jönni vagy éppen nem mentünk a mamához. Ez miatt nagyon bűntudatom van és szar anyának érzem magam, de rosszul vagyok, hogy hazajövök a munkából és egyből csimpaszkodik rám, hogy játszunk.

12#hát neked ténleg nem való gyerek,add örökbe akkor nem leszel rosszul

#12 nem vagy szar anya ez miatt, egyszerűen más az érdeklődési körötök. Nekem 2 fiam van, (2,5 és 1 évesek) én sem szeretek autózni velük. A kis konyhás főzést, viszont szeretem, de hamar meg unom. Én is szeretek rajzolni, színezni, gyurmazni, azt meg ők nem szeretik. Pár perc után ott hagynak az asztalnál egyedül . (A kicsi persze, meg még mindent a szájába venne,) vele amúgy sem nagyon lehet mit csinálni, csak bohóckodni, nyomogatni neki a villogó játékokat. Szeretek könyvet is olvasni, de egyszerűen egyik sem kiváncsi rá. A fiam mindig visz mindenfele és csak a hülyeséget csinálná. (pl van a “züm-züm játék”, ami arról szól, hogy magam elé teszem a méhecskés pokrócot, rázom és utána hirtelen a fejére dobom és azt mondom neki, hogy züm-züm.) ezzel, nincs is baj, csak azzal, hogy ezt kb 10 000x el kell ismételnem, nekem meg ez nem megy 😀😀 hamar rá unok. Na a lényeg az, hogy nem vagy egyedül ezzel, hogy nincsen kedved játszani a gyerekkel, nekem sincs, de probalom megerőltetni magam, aztán van, amikor nem is, mert annyira fáradt vagyok, hogy napi max 1 órát játszunk, mint pl ma, de legalább lefoglalták magukat, meg mentünk sétálni, de én nem tartom magamat ez miatt szar anyának, az én anyám pl soha nem játszott velem, mégsem mondom azt, hogy ez miatt szar anya lenne.