Mik a pozitívumai annak ha valakinek nincs testvére?

Páromnak nincs tesója, kicsiként szerette, hogy nem kell osztozni a figyelemben, még mondta is a szüleinek, hogy nem akar kistesót(ezt az anyja szokta emlegetni). Viszont minden más téren bánja. Sokat volt magányos, nem tudott kivel játszani, ahogy nagyobb lett irigyelte azokat akik volt tesójuk.

Nekem két tesóm van, volt, hogy elcseréltem volna őket egy zacskó chipsre, de nem tudom elképzelni, hogy ne lettek volna. Mindig volt kivel játszani, kire támaszkodni, meg persze tudtuk egymást "nyúzni"

Nekem meggyőződésem hogy nem lehet ugyanúgy “szeretni” két gyereket. És akkor finomítom ezt a mondatot a felháborodás-cunami előtt: az egyik gyerek személyisége, habitusa mindig közelebb fog állni hozzánk, így a másik azt érzi, hogy nem ugyanolyan a kapcsolódás - a legtöbb gyerek ezt úgy dekódolja, hogy a másikat “jobban szeretik”.

Egy egykét jobban el tudnak fogadni a szülei olyannak amilyen, mert nincs másik akivel lehet jobban kapcsolódni.

Mind anyagi, mind figyelem-ráfordítás nem oszlik. Nincs majd a végén vita a pénzen, hogy ki mit mennyit örököl. Rengeteg ilyet lehet látni, hallani.

Nekem van testvérem, és tény hogy gyerekkorunkban tudtunk együtt játszani - pláne hogy a szüleink soha nem játszottak velünk, nem ültek le mellénk stb. De igazából ez inkább úgy nézett ki hogy nekem megvolt a baráti társaságom (a társasházban ahol laktunk, sok gyerek volt) és ahhoz csapódott az öcsém. Ráadásul majdnem 5 év van köztünk (nem így volt “tervezve”; volt egy 1,5 évvel fiatalabb öcsém aki 3 hónaposan meghalt - lehet vele más lett volna).

Nekem nincs testvérem. Sok figyelmet és törődést kaptam. Jó cuccokat vettek, jutott egyetemre, 18 évesen lakást kaptam.

De osztozni nem tudok 😔, mai napig előfordul, hogy eszek meg valamit, pl.tábla csokit, hogy se a férjemet se a gyerekeimet nem kínálom meg.

Férjemnek 3 testvére van. Gyakran panaszkodik, hogy nem jutott rá idő, se pénz. Nem jó a testvéteivel a viszony, csak szülinapjukon hívják egymást.

Gondoltam, hogy egyke vagy, azoknak van ilyen idealista elképzelésük.

Nyilván családja válogatja, de nálunk az a helyzet, hogy hárman vagyunk testvérek, és senki sem beszél a másikkal. Anyám egyke volt, neki is nagy elképzelései voltak, milyen fontos a testvér, hát csak épp kezelni nem tudta a helyzetet. Apám sem. Ő persze papol arról, a család a minden, miért nem beszélünk egymással, aztán vele sem tartja a bátyja a kapcsolatot.

A fiam egyke marad. Én ilyen családi háttérrel csak előnyét látom az egykeségnek.

De akárhogy is: ha én nem szeretnék több gyereket, márpedig nem, mert nekem ez a max kapacitásom, akkor sem vállalnék azért, hogy neki játszótársat szüljek.

#6

Köszönöm 🙂!

Igyekszek javulni.