A kisfiúk miért verekednek, még ha csak játékból is?

Nem csak a fiúk, lányok is szoktak, csak sokszor "sunyibban", belecsípnek, meglökik stb (hozzáteszem, a lányok lehet finomabban, de ők meg már elég korán klikkesednek, ha összevesznek. A fiúk sokszor ha összekapnak "elintézik" és megy tovább minden. A lányok már ovisként fúrják egymást sokszor).

Amúgy: minden emlős kölyök birkózik játékosan, az ember is. Egyrészt tényleg játék, másrészt kis dominancia harc, "ki a vezér". A játékos kis harcok, durvább játékok tényleg játék nekik, nem akarják bántani a másikat, de eldől ki az erősebb, ügyesebb, gyorsabb és kialakul a csoportdinamika. A verekedés más téma, amikor eldurvul és direkt fájdalmat okoznak.

Off: amúgy nálunk pont a lányom az, aki egy "kiskakas", simán elbirkózott a fiúkkal játékból 🤷🏼‍♀️. Sokkal többet játszott is a fiúkkal, mint a lányokkal. Pedig amúgy "lányos lány", imádja a szép ruhákat, a sminket, a csinos dolgokat, de simán beállt a fiúk közé a "fiús játékokba" és nyomott le a földre nála nagyobb fiúkat. Annyira, hogy őt kifejezetten az edző kérte (látta őket), hogy vigyük ovis birkózásra, mert jó érzéke van hozzá (már másodikos, azóta is imádja a birkózó edzést). A fiam meg inkább elmegy, nem konfrontálóik, inkább kivonja magát a helyzetből és egyáltalán nem szereti a durvábbnak látskó játékokat.

Akkor a fiam mégse fiú?

5 és még sose verekedett.

Szerintem nevelés, semmiféle ösztön. Aki kardot, puskát...stb-t ad, azzal erőszakra nevel.

A fiúkban alapvetően több a tesztoszrlteron, ami fizikai megnyilvánulásra készteti őket, meg társadalmilag is elfogadottabb, ha így fejezik ki a dühüket.

A lányokra kevesbé jellemző a veszekedés, náluk viszont a lelki terror megy keményen egymas között.

Ez csak játék én is emlékszem,hogy kicsiként "kungfúsat" játszottam.

Verekedés meg sok minden miatt lehet.

5, és milyen nevelést vetettél be? Semmilyet, mi? Fiú...ő ilyen

Bezzeg, ha a lányod csinalta volna, kiírtottad volna a csírajat is az erőszaknak és utána jönnél, hogy a lanyok nem ilyenek.

Nekem a fiam és a lanyom közül egyértelműen a lányom az erőszakosabb. Ő már vert meg fiút is az iskolában. Ami azért "vicces", mert 18 kiló volt, a fiú meg egy fejjel magasabb.

Nyilván nem hagytuk annyiban.

A fiam meg egy légynek se ártana.

Nem ösztön, szocializació.

Közösségbe kerülésig semmiféle agresszió nem mutatkozott a gyerekemben. Ott elkezdődött a masszív agymosás a gyerekek és az óvónők által is. Pl: a lányomat nem engedték legózni, építeni, autózni. A fiamat meg a kiskonyhaból zavarták ki.

Ha egy fiú elesik, katonadolog, nem sírhat. Ha egy lány, kibőgheti a szemét is.

A mesék is raerősítenek a nemi sztereotípiákra, köztük az erőszakosságra is. Aki pedig kilóg, kinézik.

Innen jön, hogy legkésőbb iskolára, a nem ellenkezően nevelt fiúk többsége erőszakos.

Szerintem meg habitus kérdése, és agyműködésé.

A problémás gyerekek verekednek, akár fiúk, akàr lányok, a “normálisak” meg nem, vagy max kikényszerítve. Az én lányom verekedett, én nem, csak a tesómmal, aki másokkal is. Én nem voltam problémás, a tesóm igen, a lányom is.

Hát ez van. Nem tehettem róla, azthittem csendes-rendes lesz, mint én voltam, de már a nevelésnél látszott a legelején, hogy nem figyel rám, nem hallgat rám, ezért kezdtem hangosan rászólni, erővel fogni a kezét(mert ki akarta tépni kicsinek) és szaladt össze vissza gondolatok nélkül, ösztönösen. Nem lehetett máshogy nevelni, csak durván, és úgy is csak néha értem el valamit, pl hogy nem csapták el. Más gyereke már babának is más volt, mint az enyém, rámnézett, figyelt rám, betartotta amit mondtam, “jelen volt” és “meg akart felelni”.

Nagyon megváltoztam a gyerekem óta, és akivel gondja volt, azok mindig a problémások oviban is, suliban is. Ezek szekálják és gerjesztik egymást, vagy képtelenek részt venni valamiben közösen. Az ép gyerekekkel, akik csendesek voltak és figyeltek, sosem volt problémája, akár irányító szerepben voltak, akár követő szerepben, velük ment minden. Találkoztam többször normális gyerek-kattant szülőpárossal, nekem senki sem fogja beadni, hogy ez nevelés kérdése. Nyilván a rosszindulatú/ hangos/nemtörődöm anyukának nem szóltam, akkor se, mikor a semmiért csapott a csodásan működő gyereke fenekére, mikor az a kislány csak nem egyből csinálta, amit mondott 2-3 évesen. Az enyém egy tornádó volt, nem ütöttem meg.

Ez nem nevelés kérdése, így születnek. Előbb-utóbb kiderül minden nehezebb gyerekről, hogy eltérő. 11 éves a lányom, mindegyikről kiderült, akit korábban/most nem kedvelt.