Mi a helyes amit tehet egy szülő ebben az esetben?

Megpróbálom röviden, a lényeg, hogy nálam anyum kiskorom óta mondogatta. Milyen rosszak az emberek, senkiben se lehet megbízni, meg gonoszak stb stb. Még most is jön nekem úgy, hogy már nekem van gyerekem.

Hogy "látod mondtam én, hogy milyenek de te nem hittél nekem" , " te nem tudod milyenek az emberek, én tudom milyenek"....

Na szóval igen..

Lehet hülye vagyok, de hiába tapasztaltam én is rosszat egyes emberekkel, és tudom milyen szörnyű dolgok mennek a világban. Még is úgy vagyok vele, hogy DE vannak jó emberek is és velük kell körül vegyük magunkat.

És elkezdte mondani, hogy én is kicsiként tanítsam meg a lányomnak, hogy milyenek is az emberek.... és mondjam neki...

Nyilván én ezzel nem értek egyet. Persze megtanítom neki, hogy óvatos legyen azért, de szerintem a lányomnak magának kell megtapasztalnia ezeket..

Ti erről mit gondoltok? Inkább mondjuk el vagy ne?

Én a saját bőrömön tapasztaltam és inkább bárcsak ne tudtam volna, legalább szebb lett volna a gyerekkorom és nem hallgattam volna folyton ezt ha épp pl új valakit ismertem meg suliba vagy valaki megbántott.

Az biztos, hogy hozzám és az apjához a lányunk bármikor fordulhat majd ha baja van. De nem a mi dolgunk ezt elmondani neki.