Ha nem akar elvenni feleségül akkor nem is gondolja komolyan? Gyermek házasság nélkül?

Nálunk is volt ebből némi feszkó, mert a férjem nem tartotta fontosnak a házasságot, én pedig igen. Sokat beszélgettünk, hogy mi legyen és a mai napig emlegeti, hogy neki tök mindegy lenne, hogy a felesége vagyok-e, vagy csak együtt élünk, azért házasodtunk, mert nekem ez fontos volt. Ő meg úgy volt vele, hogyha már esküvő, legalább bulizzunk egy jót, szóval azért elfüstöltünk egy szemmel látható összeget az eseményre, de így 5 év távlatából sem bánom. Ez volt a kompromisszum (én nem vagyok nagy bulizós, megelégedtem volna egy kis családi eseménnyel is).

Egyébként a mai napig nonstop hordja a gyűrűjét és emlegeti milyen jó buli volt.

Az a helyzet, hogy szerintem nem baj ha ő máshogy gondolkozik, nem gondolom, hogy ez azt jelentené, hogy nem lehet vele tervezni, de valami arany közepet találnotok kéne. Én abban látom a hibát, hogy ebben sem tudtatok megegyezni, de már vállaltatok egy sokkal nagyobb felelősséggel és kötelezettségekkel járó feladatot (gyerek).

Ezt mondjuk a gyerekvállalás előtt kellett volna tisztázni és nem magadba engedni a pasast, de már mindegy.

Innentől kattoghatsz hogy elvesz-e vagy sem.

Én biztosan nem lettem volna hajlandó gyermeket vállalni senkivel, aki nem vesz el előtte feleségül.( Nem is történt meg ilyen,mert már férjhez mentem és se előtte se az esküvőkor nem voltam terhes).

Nekem amúgy már az is kínos lett volna,ha terhesen kérnek meg és vesznek el feleségül,mert nekem ez azt sugallta volna,hogy csak emiatt vesz el.Tuti a környezetem is ezt gondolta volna(nyilván az ők véleménye ettől függetlenül nem nyom a latba).

Nem tudom mit tudnék neked tanácsolni.Nincs értelme belőle kierőszakolni. Ha nem akar elvenni,akkor tulajdonképpen így jártál, el kell fogadnod.Ha sikerül is őt rábeszélned,akkor is valószínűleg előbb - utóbb meg lesz a böjtje.

Egyébként elég sok férfi szeretne gyereket... mert az olyan társadalmi elvárás is, büszkeség is persze, hogy a szuper gének mennek tovább... de inkább csak úgy, hogy majd anyuka nevelje, ő ezért hősiesen belefizet, amennyit gondol, aztán majd foglalkozik vele, amikor kedve van hozzá... de amikor épp nincs, akkor hagy maradjon meg a régi élete, mindenféle félelmetes kötöttségek nélkül. Szóval úgy általában sokan mindenből csak a jó részt szeretnék.

Ahogy az esküvőből is csak a világraszóló bulit meg büszkélkedést a haveroknak. Csakhogy az utolsó bizalmi bástyája mindenkinek a pénztárcája és a házasság jogilag vagyonközösség, nem egy romantikus gesztus, hogy lestoppollak. Aki azt mondja, neki mindegy, de nem meri meglépni, az annyira azért nem biztos az egészben. Ami egyébként tök oké, hogy ijesztő, hogy a Józsiék is elváltak, meg apám is lelépett, meg a szomszéd házának felét is vitte az asszony... stb. csak akkor vállalja ezt a másik felé. Csak ehhez sokszor önismeret meg bátorság kellene.

Nem voltam hasonló helyzetben, mert én megmondtam nyíltan, hogy házasság nélkül nem szülök. Addig el se hagytam a tablettát. Két tanús esküvô volt, utána egy családi vacsorával, mert mindketten utáljuk a felhajtást.

Én amúgy rákérdeznék, hogy mi van. Jobb, hogy õrlõdsz magadban？ Mondjuk én egyenes ember vagyok, ezt várom el a páromtól is.