Mi volt a legmegbotránkoztatóbb/legfelelőtlenebb kérdés amit ebben a kategóriában olvastál?

7!

Az az én hozzászólásom volt. Engem ez idegel a legjobban. Annyi, de annyi gyerek nem jut el megfelelő orvoshoz...Az indokok néha elképesztőek.

Nekem a napi autistaeagyerekem kérdés sok.

Ezt sokszor évekig vizsgálják, megfigyelik, tesztelik. De persze itt, ha 2 válaszoló azt mondja nem, akkor anyuka megnyugodott.

Igen, az autistás kérdések (azt sem tudja amúgy, mi az, csak most divatos attól rettegni).

A másik kedvenc: evett/beszedett valamit és utólag megkérdezi,lehet-e attól baja a babának.

Nekem az autista kérdéseknél nem is az a bajom, hogy boldog boldogtalan retteg tőle, éppen ellenkezőleg: mintha azt akarná a kérdező, hogy valami baja legyen a gyereknek. Semmi súlyos, hogyhogy azért egy mentális retardációval járó, vagy komoly megbetegedés azért sosem fordul meg a fejükben. Olyan tüneteket sorolnak fel, aminél nehezen hihető, hogy anyuka rendelkezik józan paraszti ésszel, ami szerintem olyan 85-ös IQ, tehát anyuka vagy ezalatt van, így viszont nem is lett volna szabad egy mentálisan retardált embert hazaengedni egy kisbabával, vagy annyira de annyira szeretne valamivel középpontban kerülni, hogy az ő Pistikéje ne egy átlagos gyerek legyen, hanem csókolom: különleges. Ilyen tünetek voltak pl, mikor nem szerette az almát a gyerek (???), mindenkire mosolygott az utcán, szerette a pörgettyűs játékokat (másfél éves…), vagy mindenkivel szemkontaktust tartott, nem csak bambult kifele a világba.

Ugyanígy mikor a “nem kívánom a bablevest, terhes vagyok?” Kezdetű kérdések, amikor egy óra “nyomozás” után kiderül, hogy csak azért nem csinál tesztet a versenyző, mert amúgy még 2 hét van a menstruációig, vagy ennek egy magasabb szintje, mikor menstruál is, meg van 8 negatív tesztje, de hátha…

Egyszer valaki kiírt egy kérdést, hogy hogy kezelje a tini fiának a maszturbációját. Voltam olyan ostoba, hogy válaszoltam. Utána sokáig írogatott nekem priviben, hogy hogyan meg mit csinál a gyerek, meg mi van, ha gyanús zsebkendőket talál a gyerek szobájában. Akkor jöttem rá, hogy valami perverz, aki erre élvez.

Nekem tini fiam van, és nagyon diszkréten kezeli ezeket, én nem szoktam gyanús zsebkendőket találni nála.

Én azokat unom, ahol a nő panaszkodik valamin, adnak neki reális és normális tanácsot, majd kiderül, hogy teljesen üres pcsával szült 2-3 gyereket egy olyan embernek, aki már a gyerekek előtt is egy fsz volt, és elköltöztek valahova falura, aztán zéró kilátásokkal, kevés pénzzel és egy pöcs férjjel rájön, hogy ezt nem kellett volna és nem élvezi az egészet.

Na ezeket nem bírom felfogni.

Én még azon is ki szoktam akadni, amikor valaki feltesz egy kérdést, hogy gond van a gyerekkel, nem bír vele. Aztán jönnek az okosok, hogy jól elszúrta, miért nem nevelte meg.

Hát pont emiatt született a kérdés, az ilyen típusú válaszok mit segítenek?

Nekem pl. adhd-s a gyerekem. Az elején még voltam olyan ostoba, hogy kérdeztem. Jöttek is az okos válaszok:

-Nem gondoltál még rá, hogy beszélgetsz vele? -nem, soha nem szoktam még csak szólni sem a gyerekhez, csak bezárom a szobájába. Mégis micsoda ostoba feltételezés ez?!

-El kéne vinni pszichológushoz.-Ez a másik mánia itt a GYIK-on a pszichológus fétis. A gyerek egyet nyikkan, rohanj vele pszichológushoz. A világ legnagyobb üzlete. De elárulom ha diagnosztizált adhd-s valaki, már látta pár pszichológus. És azt is elárulom, hogy én az életben nem ismerek olyan adhd-st, akinek bármit tudtak volna segíteni, pedig forgok ilyen körökben.

-Miért nem neveled meg?!- De mégis hogyan? Neurotipikus gyereket könnyű nevelni, nem neurotipikusat meg nehéz. Voltam pár pszichológus szeánszon, hát ők sem nagyon tudják ám, hogy mégis hogyan kéne megnevelni ezeket a gyerekeket.

-Vidd el speciális iskolába, mert az majd milyen jó lesz neki, mert a gyerek igényei szerint haladnak.- Oh my God! Látott bárki ilyen speciális iskolát?! Mert én igen, és gyógypedagógus ismerősöm is megmondta, hogy be ne adjam oda, csak ha már lemondtam a gyerekről. Aztán vérre menő vitát nyitnak belőle.

Amúgy ezzel kapcsolatban az a jó, hogy én le szoktam írni a tapasztalataimat, lehurrognak. De a kérdezővel általában privátban folytatjuk, és tulajdonképpen mindig az szokott lenni a vége, hogy mindenben igazam van, és megköszöni. Hát igen, mert aki benne van, az jobban tudja, mint az, aki csak kijelenti, hogy adhd nem is létezik, csak a szülők találták ki, hogy az alkalmatlanságukat mentegessék.