Aki egyedül maradt terhesen, hogyan élte meg? Hogyan sikerült feldolgozni?

Nem vagyok rá büszke, de még a fiatal húszas éveimben volt egy vetélésem. Ott voltam hasonló kapcsolatban és már indítottam volna az abortusz folyamatát, amikor végül a természet is úgy gondolta, hogy ennek a babának most nincs itt az ideje. Én akkor úgy gondoltam, hogy túl fiatal vagyok ahhoz, hogy egy ilyen "kapcsolatba" szüljek, egyedül pedig nem tudnék boldogulni. Vagy örökre a pasihoz láncolom magam, vagy a szüleim nyakára szülök, sehogy nem jó. Borzasztóan stresszeltem, valószínű ennek lett meg a következménye.

Már több mint 10 év eltelt, a nagyobb gyerekem 2 éves, a pici most született stabil kapcsolatba. Nekem így is borzasztó nehéz mentálisan sokszor az anyaság, hiába imádom a gyerekeimet. Nem tudom hogy élnék túl, ha a mindennapokban nem lenne kire támaszkodni.

Szóval én csak minden jót szeretnék kívánni és javaslom, hogy mielőbb zárd le ezt a kapcsolatot. Nem lesz szükséged a lehúzásra és a bizonytalanságra egy baba mellett, mire megérkezik pedig építsd fel magad akár szakember segítségével, hogy lelkileg a lehető legstabilabb legyél már addigra.

Egyik barátnőmet a párja 2hónapos terhesen hagyta ott a párja, 10 év után. Bepánikolt, mégse akarja, sajnálja. Mindezt egy cetlin írta meg. Míg a barátnőm dolgozott, ő összepakolt és lelépett külföldre.

Barátnőm összetört. Epphogy sikerült neki, Inkább elvetette végül, mint egy ilyen embertől vállaljon gyereket és össze legyen vele kötve egy életre. meg is könnyebbült.

Ma már boldog házasságban él 2 gyerekkel.

Mióta vagytok együtt ha össze sem vagytok költözve? Tervezett baba volt?

Tényleg nem kötekedni akarok csak érdekel.

Amúgy sokan megoldják egy gyerekkel. Ha van segítség az a legjobb.