Hogy segíthetek feldogozni a gyermekemnek, hogy nem lesz testvére?

Szerintem mond el nagy vonalakban neki hogy "anya beteg és nem lehet sajnos már kistestvére ö is a pocakodban volt de beteg lett a pocakod" szerintem hivjátok átt magatokhoz minnél többet a barátait hogy legyen társasága. Természetes hogy egy 6éves már vágyik a gyerek társaságra és persze mint szülők is tudtok vele játszani de nyilván nem úgy mint a kortársai. De legfőképpen azt értesd meg vele hogy "beteg vagy "és ez az oka sajnos amiért nincs tesó.

Esetleg egy háziállat kutyus vagy cica ami lefoglalná természetesen ha nektek bele fér hiszen nagy felelősség.

Mivel ez nektek is fájó pont lehet, nem csoda, ha nem sikerül a gyerekkel sem feldolgozni.

Én a helyetekben elmennék családilag családterápiára. Mindhármótoknak jót tenne.

Ész érvekkel. Csak úgy. Sajnos az ő érzelmeit nem tudod befolyásolni. De mindig határozottan elmondani, hogy ezért és ezért nem lehet. Egyszer majd elfogadja.

Ne feledd, ő is egy ember. Neki idő kell, hogy ezt feldolgozza.

Nálunk a gyerek betegsége miatt nem lesz testvér. Neki is nehéz ez,ő is emlegeti. De ez van,és nem változtatunk a döntésünkön. Nem akarunk két beteg gyereket nevelni. Ezt meg kell értenie neki is. Vagy legalábbis elfogadni valamennyire.

Nálunk a 4 éves is mondogatja, hogy de jó lenne (még egy) testvér. De az ő fejében ez úgy él, hogy az újabb tesó is vele kb egykorú, akivel már együtt lehet játszani egyből, amint megszületik. Hiába van egy kishúga, aki már 2 éves, tudja, látja, hogy ez milyen és hogy működik, akkor is úgy beszél róla, hogy szeretne még egy testvért, hogy mindig legyen kivel játszania. A húgával nem játszik, megjegyzem, mert még kicsi azokhoz a játékokhoz, amiket ő kitalál, nem érti a szabályokat, nem tudja követni, ügyetlen, beszélni is csak korlátozottan tud, szóval érted. De még így is egy fura kép él a fejében a testvérekről.

Nem tudom, a te 6 évesed mire gondol testvér alatt, de gyanítom ha a barátaival való találkozás után hiányolja, akkor az hiányzik neki, hogy otthon tovább folytassák a közös játékot, amit azért egy kistestvér eleinte nem tud megadni neki. Próbáld meg elmagyarázn, hogy egy kistestvér milyen, egy baba amikor megszületik, még kb egy nudli, egy apró takarógombóc aki sokat sír, és aki miatt sokkal de sokkal kevesebb időtök lenne rá, plusz egy csomó programra nem tudnátok elmenni (színházba, cukrászdába, akármi), mert a pici baba ott nem érezné jól magát, és ahol egy kicsi gyerek nem érzi jól magát, ott ti sem tudtok kikapcsolni, mert zavarni fog (és ez igaz egészen a picur hát, minimum óvodás koráig, de legalább 4 éves koráig tutira, a saját gyerekeimből kiindulva). Ikertestvért meg egy már viszonylag nagy, korban hozzá közel álló testvért meg már nem tudtok adni neki, szóval ha ez hiányzik, akkor beszéljétek meg vele, hogy van-e olyan barátja, akivel különösen gyakran szeretne együtt lenni, esetleg ha nyitottak ők is, ti is, a másik szülők is, akkor néha szervezhettek pizsipartikat meg mittudomén, hátha ez segít.

És zárd rövidre a témát, hogy oké, érted, hallod, hogy szeretne testvért, ez sajnos nem az ő döntése, már nem lesz, ez van, akkor sem lesz, ha még tovább sír érte, mert ez az apján és rajtad múlik, és nektek már nem lesz babátok. Kész, pont, viszlát. Egyszer utoljára beszéljétek át nagyon alaposan a kérdést, aztán a továbbiakban kezeld úgy, mint amikor csillámpónit kér szülinapjára. Nincs, nem, kész, ez nem így működik.

Sajnálom egyébként, hogy ezzel kell megküzdenetek, biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz nektek felnőtteknek is feldolgozni és elfogadni, hogy nem lesz újabb gyereketek, pedig szerettetek volna. De ez egy olyan küzdelem, amibe őt nem kell belevonni, valószínűleg azért is ilyen akaratos a kérdésben egyébként, mert érzi, hogy érzékeny téma nálatok, hogy nem dolgoztátok fel teljesen vagy nem tudom, szóval valahogy megneszelte, hogy ez egy lezáratlan ügy. Jó ötletnek tartom a terápiát, akár egyénileg is, mert biztos vagyok benne, hogy sokat tudna segíteni az elfogadásban.