Miért ilyen nehéz anyukákkal ismerkedni?

Olyanokat erdemes szerintem keresni, akik szinten keresnek. En anno azt csinaltam, hogy elmondtam az ismeroseimnek, es kiirtam a helyi facebook-csoportokban is, hogy ismerkedni szeretnek. Igy talaltam azt az anyukat, akivel hetente tobbszor is osszejartunk evekig, egykoru gyerekekkel, elkepeszto jo volt, a nagyobbik gyerekemmel az egyik legszebb idoszakkent emlekszem ra vissza. 1,5 eves volt akkor a gyerekem.

Most a sulis osztalyaval van ez a bajom(altalanos iskola). Zarkozottak a szulok, pedig en nyitott vagyok, es mashol sikerul is ismerkednem. De meg nem adtam fel :)

Alapból kisgyerekek mellett csak pár szót tud váltani az ember, ha akar, mert főleg a gyerekével szeretne szerintem lenni, nem idegenekkel.

Biztos van aki nem így áll hozzá persze.

Emellett sokan már nem rendelkeznek szabad kapacitással semmire, kisgyerek, háztartás mellett még a régi kapcsolatokat sem győzik fenntartani.

Később jön majd a közös játszozas, de nekem pl annyit beszélnek a gyerekeim, hogy ha véletlenül csend van, Isten ments hogy valaki beleszóljon.

+ nekem "elvi" kérdés lett már, hogy csak szürke kő technikával és a lehető legkevesebbet kommunikálnak anyukáddal, mert köszönöm, elég volt belőlük, pl itt is látni az oldalon, hogy milyenek vagyunk.

Na én épp ezért kerülöm már az ilyen foglalkozásokat, mert nem azért megyek oda, hogy unatkozó anyukákkal csacsorásszak Pistikéről meg Julcsikáról, hanem azért, hogy közös élményt szerezzek a gyerekemmel. Esetleg tanuljak valami újat.

De mindenhol belefutok ilyen cukker-mukker-muterokba, akik úgy érzik, hogy bennem megtalálták életük barátnőjét.

Lehet az arcom szimpatikus nekik, vagy nem tudom. Pedig az alapvető udvariassági körökön kívül soha nem kezdeményeztem beszélgetést.