Megéri nevelőszülőnek lenni?

2

De pont azért vállalják. A pénzért, nem szeretetből.

Összekevered az örökbefogadással.

Megeri?

Milyen szempontbol?

Ez eleg hulye hozzaallas ...

Vagy szivvel csinalod vagy sehogy.

A gyereket nem valogathatod meg. Amit kiadnak azt neveled intezed a dolgait. Elviseled a hulye szulok szarsagait. Mert hogy nem csak arvat hanem elvezt problemas gyereket is kaphatsz. 0-17.9 evesig barkit.

Kell megfelelo lakas kialakitas infrastruktura. Ja es nem feltetlen tudsz rendesen dolgozni mellette. Siman ki dogsz borulni ha a 15 eves bepial esetleg balhezik. 1-6 gyerekig is kaphatsz ha van hely nalad.

Csomo szarszag lesz. Es csomo szuper pillanat.

Ha erdekel akkor ne azt nezd hegeri e hanem h kepes vagye meglepni ezt a szintet

Nyilván akinek nincs jó munkahelye, lehetősége annak megéri, mert ezért fizetést kap, pénzt a gyerekekre. Ezért csinálják. Nagyon sok mindenhez hozzájutnak ingyen.

Viszont akinek meg van mindene, az nem akarja más gyerekét nevelni.

Van pár nevelőszülő ismerősöm. Ők ezt munkának fogják fel, nincs az a baromi nagy kötődés stb…

Hát kinek mi éri meg? Nekem nem éri meg, másnak igen.

De tanfolyam is kell, meg pszichológiai vizsgálat, megfelelő lakhatás, körülmények stb… azért akárkinek nem adnak gyereket.

6# Alapvetően egyetértek, de azért azt is nézd, hogy nem is lehet kötődni.

Nevelőszülőként a gyerekek az esetek 90%-ban ideiglenesen vannak nálad, nagyon nagyon ritka az, amikor tőled repülnek ki. Most amikor kiemelnek mondjuk egy egy éves gyereket a családból, ott évekig is tarthat mire rendeződnek a család körülményei és visszahelyezik, vagy eljutnak odáig a jogi procedúrában, hogy örökbeadhatóvá válik. Megkapsz egy egy éves kvázi babát, majd 4-5 évesen kiveszik a kezedből, mert találtak neki szerető családot (és lélekben ez még a jobbik eset, mint a visszahelyezés). Annak a gyereknek anyja helyezz anyja voltál, te tanítottad beszélni, szobatisztaságra, te keltél hozzá éjjel, stb. Nagyon nagyon komolyan tudni kell tudatosítani, hogy ez az állapot nem tudod hogy két hétig fog tartani, vagy 7 évig, de ÁTMENETI. Szerintem erre iszonyat kevesen alkalmasak. Én nem lennék az és ha ötször ennyit fizetnének érte sem tudnám ezt csinálni. Más meg olyan elánnal tudja belevetni magát, meg aztán elengedni, hogy hihetetlen. Nem a pénz miatt csinálja. És van egy réteg, aki meg visszaél ezzel. Felveszi a pénzt, a gyerekeket meg parlagon tartja, de nyilván nem ez lenne a normális.

Szóval az, hogy megéri-e elég sokrétű kérdés szerintem. Milyen szempontból?

Érzelmileg szerintem biztosan nem éri meg. Mármint, pont amiatt, amit az előző válaszoló írt, hogy éveken át szeretettel nevelgetsz egy gyereket, anyja helyett anyja vagy, esélytelennek tartom, hogy ne kezdd el szeretni, ne alakuljon ki a kötődés (bocs, én ilyen kis érzelmes vagyok), aztán visszaadják a saját szüleinek vagy örökbefogadják, ezt a fajta érzelmi traumát én biztos nem tudnám feldolgozni. Nyilván ha tudod magadról, hogy nem vagy ennyire érzelgős, nem kötődnél igazán a gyerekhez, akkor persze ez nem szempont.

Anyagilag azért annyira nem fizetik meg tudtommal. Alig több, mint a diplomás(?) minimálbér. Szóval emiatt sem gondolom, hogy megéri.

Időben, befektetett energiában? Háááát... Nem. Egy gyerek sok meló, akkor is, ha a tiéd, akkor is, ha "csak" nevelt.

Morálisan, a társadalom szempontjából, a gyerek szemszögéből nézve? Na, úgy viszont felbecsülhetetlen. Mármint, ha tényleg normálisan csinálod, nem csak az van, amit írnak is, hogy felveszed utána a pénzt, de vele nem törődsz. Ha foglalkozol is vele, nevelgeted tényleg (hiszen NEVELŐszülő lennél, vagy mi), akkor úgy mindenképp megéri, leginkább a gyerek szemszögéből. Hogy normális helyen élhet, hogy van, aki foglalkozik vele, akár még szereti is, hát erre nem lehet árcédulát adni.

Én nagyon szívesen lennék nevelőszülő amúgy, ha biztos lenne, hogy onnantól kezdve, hogy hozzám kerül, egészen 18 éves koráig (aztán meg már nyilván rajta múlik) nálam marad, fixen nem veszik el. Még a bolond biológiai szülőket is vállalnám ezért cserébe. De ez a kockázat, hogy elkezdesz kötődni, szeretni a gyereket, ezt az érzelmi terhet, ezt biztos nem tudnám vállalni. A férjem meg amúgy sem szeretné ezt csinálni, plusz van két saját gyerekünk, szóval technikailag "okunk" sincs rá, így nem leszek az. De ettől még szerintem nagyon szép dolog, amikor valakinek ez tényleg szívből jövő, őszinte vágya. A rendszer kihasználása meg hát... Na, az nem dícséretes, maradjunk annyiban.