Ha egy 3 év alatti kisgyereknek testvére születik, nem lesz rá rossz hatással az, hogy a baba lesz a középpontban/vele kell többet foglalkozni?

#10 Ezt olyan jól összefoglaltad!

Egy középső gyerek vagyok, akinek van baja. 🙂

Rossz hatással lesz rá, ha lesz van tojva.

De később se jobb,(5-6 év különbség) akkor se lehet "egyedül hagyni",akkor is rosszul esik a változás.

Nekem ez volt az egyik indokom, hogy miért nem lett második.

Mert a mi családunk úgy volt már egész, hogy 3-an voltunk. Nem akartam megbojgatni egy újabb tag érkezésével. Ezen kívül a nagy már nem kap annyit, mint kaphatna. A kicsi meg sosem kap annyit, amennyit a nagy kapott.

Nekem - hangsúlyozom: NEKEM - ez nem fért bele. Nem tudok szétszakadni és nem is akartam. Egy gyerek maradt. De persze ez se tökéletes, mert ez meg azért nyíg, hogy ő tesót szeretne :D Szóval bármit csinálsz is, a vége ugyanaz: a gyereknek ha felnő, dolgoznia kell a hiányainak a feltöltésén. Szerintem a fontos, hogy ehhez adjunk eszközöket a kezébe.

Ám szerintem tök tévút a szülőnek a gyereket direkt parkolópályára állítania, mondván, "tanulja meg, hogy nem ő a világ közepe" - a valós igényeire reagálva, igenis a gyereknek azt kell éreznie - az első időkben - hogy ő a világ közepe. Ugyanis ebből a megélésből tud egészséges önbecsülést növeszteni. Abból sosem lesz egészséges önbecsülés, ha a szülőnek az az üzenete a gyereke felé, hogy nem számítasz - ugyanis ha a szüleinek (számára ők a világ) nem számít, akkor kinek??

14-es, szerintem te valamit felreertesz.

Termeszetesen minden gyerek szamit, a masodik, harmadik, sokadik is, optimalis esetben.

Csak ha valakinek testvere van, egyszeruen megtanulja, hogy a szulei figyelme bizony megoszlik. De ugye ezt mindenki maskepp eli meg, nekem abszolut nincsen semmilyen rossz elmenyem a 2,5 evvel fiatalabb hugommal kapcsolatban. Csak arra emlekszem gyerekkorombol, hogy milyen jokat jatszottunk, na meg persze nyilvan vitaztunk is, de semmi komoly nem volt :D

En nem eltem meg tragediakent, de ehhez nyilvan a szuleim is kellettek. Meg pl mindig volt kulon szobank, kulon dolgaink, nem kellett osztozkodni, ha nem akartunk, tiszteletben tartottak a kereseinket. Nem volt soha elohuzva a “kicsi” kartya, azaz hogy a hugomnak minden el lett volna nezve, csak mert kicsi. Ilyen nalunk nem volt.

En is igy nevelem a gyerekeimet es remelem, hogy jol fog elsulni.

De amugy honnan tudjam, ez mar csak utolag derul ki, mi mindent megteszunk, ez a lenyeg 😅

16: Te arról beszélsz amikor már elmagyarázod és megérti. A kérdésben 3 év alatti gyerekről van szó. Elemi, elsődleges megélésekről, amire épülnek az életben adott reakciói.

Egy családban (akár egy gyerekes, akár több) - ha normálisan működik - egyébként is kell kompromisszumot kötni. Ergo a gyerek megtanulja. Nem azon múlik, hogy van e testvére vagy sem.

De ez a hozzáállás, hogy tanulja meg a gyerek, hogy nem ő a világ közepe számomra nagyon rossz üzenetet hordoz. És nem az elkényeztetésről meg a majomszeretetről beszélek, mielőtt valaki ezzel jönne. Természetes, hogy tanuljon meg várni meg kompromisszumot kötni, meg osztozkodni. Ennek viszont nem kizárólagos feltétele a testvér.

Senki nem irta, hogy feltetele lenne. Csak azt nem erted, hogy egy olyan csaladban, ahol tobb gyermek el egyutt, egyszeruen az a normalis es kesz. A kezdeti nehezsegek utan (mert az mindig van), mindenki megszokja szepen.

Most magyarazhatod itt a te igazadat, de tok masrol beszelsz. Senki nincsen leszerva, hatterbe szoritva, csupan mas a norma egy 4-5-6 tagu csaladban, mint egy 3 taguban.

Kérdező, a te családodban mindenki egyke? Ha nem akkor hogy látod, akik idősebb testvérek a családban mind lelki sérültek?

Én idősebb gyerek voltam, 3,5 ev korkülönbségel. Nyilván volt testvérféltékenység, nyilván volt, hogy téptük egymást a tesómmal, de ez ponthogy része az egészséges fejlődésnek, hogy ezeket az érzéseket megtanuljuk kezelni. Jó esetben ezeket az egykék is megtapasztalják, csak más szituációkban. Nem lesz senki lelki sérült attól, hogy kell 5 percet várnia, hogy rá tudjanak figyelni.