Hogyan lehetünk kevésbé “sárkányok”, kevésbé zsörtölődőek?
Sajnos gyakran veszekedünk a férjemmel mostanában, és azt mondja ilyen vagyok.
Általában akkor vagyok ilyen, ha soknak érzem a dolgokat, vagy épp nehéz, illetve amikor mondok neki valamit, de nem teszi.
És ezekből időnként mindig generálódik a feszkó, mert sok a tennivaló. Szeretnék kilépni ebből a körből.
De amikor kérek tőle valamit előre, tehát megbeszélem vele, és amikor ott vagyunk és nem teszi, mert nem figyel vagy nem tudom, én is ideges leszek. És akkor jön köztünk, hogy amiatt én zsortolodok, aztan mi meg vitatkozunk. Ő meg egyébként is egyből csattan sajnos kb.. ilyen természet.
Hogy kehet kezelni az ilyeneket?
(Lehet támadni, bár szerintem egy elég általános dolog amikor fáradt az ember, vagy az erősen limitált idejében próbál intézni valamit és az frusztrációt okoz.
Azt is biztosan tudom, hogy nálam sokkal rosszabbak is vannak)
Biztos bennem is van hiba, szóval az érdekel, hogy lehet ezt a folyamatot megvaltoztatni, hogy engedjek el dolgokat, maradjak laza, türelmes mindig?
válasza:
válasza:Sajnálom, ez lehet nem fog neked tetszeni és nem fogadod el, de egyszerűen csak arról van szó, hogy nem illetek össze!
Te egy türelmetlen, "itt és most azonnal..." stílusú nő vagy.
A férjed pedig egy halogató, sokszor hanyag típusú ember, aki nem bírja a kritikát.
Melléd egy papucs férj illene, aki ugrik az első szóra és ráadásul szívesen teszi. Neki tudnál dirigálni.
Megvàltozni nem tudtok. Ilyen az alap természetetek. Nem illetek össze. Ennyi.
válasza:2, ezt így ilyen merészen nem jelenteném ki. Lehet változni ,csak baromi nehéz, ezért van az hogy az emberek általában a nem állunk össze, legyen vége koncepciót választják.
Én is így voltam, hogy most és rögtön, még most is van hogy, de nagyon sokat állítottam magamon, hogy ez javában csökkenjen. De a párom is változott jó irányba, úgyhogy ja lehet változni.
válasza:3! Igen, változni lehet...de csak akkor, ha az ember saját maga akar megváltozni! Ebben az esetben a feleség változni szeretne. És a férj?
A feleség nem tudja megváltoztatni a férjét!
Ha pedig a férj nem változik és csak a feleség töri magát, csak ő akar idomulni, akkor alárendelt szerepbe fog kerülni! Azaz nem lesz önazonos! Nem lesz boldog!
2 Nem tudom, 14 éve vagyunk egyébként együtt…
A mai olyan volt, hogy anyósék jöttek, és össze-vissza egy órám volt készülni főzni. Játszott a gépen, és direkt előre szóltam neki, mer tő is akart sütni, hogy addig abban a fél órában figyeljen majd a babára, mert húsos kézzel nem tudok, váltsuk egymást arra a fél órára.utana meg el is kell készülnöm, mire jönnek gyorsan. Erre mikor jöttem be, hogy akkor neki látok, jött hogy ő is akkor csinálja.
Persze, így hogy előre szóltam és nem figyelt, nyilván nem örültem, ebből összevitáztunk.
Nem tudom, nekem ez tényleg idegesítő, de próbálok majd változtatni, mittudomén, elkezdek számolni 100-ig.. kimegyek másik szobába 2 percre, aztán csak utána szolgálok meg.
Ilyesmikre gondoltam.
Egyébként papucs mellett nem lennék boldog, ennyi erővel haljak meg egyedül.
A baba óta nagyon kevés idő van konkrétan bármire is, ebből szokott lenni a frusztráció. Ezt a helyzetet is jó lenne megoldani l. Persze ettől lehet igazad van és nem illunk össze. De amúgy alap esetben én sem vagyok sárkány, vagy dirigálós pedig. Ez most egy húzósabb időszak, amiben ahogy írod is, mindkettőnknek idomulni kell(ene).
válasza: válasza:Mondjuk nem egy második gyerek kellene melléd aki ahelyett hogy segítene készülni normálisan a gépet nyomkodja. 😫 de nyilván megint a nő akarjon változni a férfi kedve szerint. Meg meg én állítsak be 49 ébresztőt meg figyelmeztessem egy nap 15x hogy ő szentsége nehogy elfelejtsen valamit.
Megint egy nő aki mindent is megtesz meg ő érzi sárkánynak magát ha jogosan szól valamiért….amig a férfi a gép előtt ül. Nonszensz.
válasza:miért kėne neked våltoznod amikor szolsz neki időben a dolgokrol.
ne veszekedj vele enged el csinåld meg magad amit tudsz ami nincs meg nincs meg ,anyos látogatni jön akkor minek neki állni fözni nekik.
nincs időd rá nincs energiád rá nem csinålod azt kėsz.
válasza:Én is sokszor érzem sárkánynak magam kb. ok nélkül egyébként. Most is feszülnek az idegszálaim, mert a férjemnek húzós hónapja van, hétvégén is dolgoznia kell (mint 8 éve minden augusztusban egyébként, szóval nem újdonság). Egyszerűen az az oka, hogy én két éve ugyanazt taposom. Gyerek előtt is befordultam, ha 2-3 napot itthon töltöttem, mostmár 2 éve (!) vagyok itthon és egésznap mást szolgálok kvázi. Ebben olykor telítődik az idegrendszerem. Ilyenkor el kell mennem itthonról gyerek nélkül 1-2 napra. Feltöltődöm és tök rendben leszek 3-4 hétre. De nálunk ezt a férjem megérti és elfogadja, teret enged.
Mellesleg ő is piszkálódóbb ilyenkor, mert fáradt és én egésznap itthon vagyok és ez miért itt van, vagy ott, azt meg miért nem csináltam meg... Na most ha ő így nyit, amikor hazaér, az én idegrendszerem meg már éppen a maximumon fut, akkor nehéz nyelni kettőt és elszámolni 3-ig, rögtön egymásnak csattanunk. A különbség az, hogy ő 5 perc alatt túllép az ilyen vitákon, én meg még órák múlva is rágom magam.
Szerintem egy kapcsolat folyamatosan alakul. Most ebben a helyzetben meg kell találni azt a "lelki szintet", vagy nem is tudom hogy mondjam, ami mindkettőtöket kielégít. Nálunk pl. sokáig gond volt, hogy minden programot elfelejtett. Lett egy közös naptár a hűtő oldalán, ahova minden program be van írva. Azóta ebből sosem volt gond. Ez egy nagyon alap példa, de kb. ilyen apróságokon (is) múlhat egy kapcsolat "jóléte". :)
A ti vitátokra reflektálva pl.: Amióta gyerekünk van, a férjem hajlamos ezt figyelmen kívül hagyni és ha valahova el kell indulni, akkor hajlamos ugyanúgy készülődni, mint előtte. Na ez nyilvánvalóan nem működik, mert amíg ő önkényesen, megbeszélés nélkül befoglalta pl. a fürdőt, addig én olykor úgy kellett hogy elinduljak, mint egy rakás fos, mert örültem, hogy a gyereket összecuccoltam. (Aztán persze még azért is le lettem tolva, ha a gyereknek valami fontos cucca itthon maradt.) Kommunikáció. Amellett, hogy akkor persze összevesztünk és feszülten indultunk el, leültünk egy nyugis pillanatban és átbeszéltük, hogy ez így működött évekig, de gyerek mellett már nem működik és tekintettel kell lennünk egymás igényeire. Azóta az a menetrend, hogyha megyünk valahova, akkor megbeszéljük kinek mennyi idő kell a készülődésre, ki mit csinál és mielőtt ténylegesen nekiállunk, ismét egyeztetjük a menetrendet, hogy akkor én most megyek zuhanyozni, addig te légyszi cserélj pelust, add rá a gyerekre a kikészített ruhát, aztán gyere te zuhanyozni, én összepakolom az úticsomagját, stb. Ez működőképes, megelőzi az egymásnak feszülő helyzeteket. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!