Kiből lesz egészségesebb felnőtt, akit folyton kritizálnak, vagy akit dicsérnek?

Pontosan. Meg kell erősíteni a tehetségét, de tudatosítani kell benne azt is amiben gyenge, hogy fejlődni tudjon.

Akit agyonistenítenek és akit porig aláznak minden nap, az nem biztos egészséges felnőtt lesz, hacsak nem ismeri fel a valódi énjét.

Akit normális mértékben és őszintén dicsérnek. Az se jó, ha mindenért már-már istenítik. A gyerek sem hülye, érzi hogyha csak megjátszott a dicséret és igazából nem tett bele semmilyen teljesítményt.

Nálam is néha túlzásba estek, akkor is dicsértek, ha igazából semmi rendkívülit nem csináltam. Ennek az lett az eredménye, hogy nem tudom értékelni a valódi eredményeimet, és azokat is lekicsinylem.

Az, akit tudnak jól dicsérni és jól kritizálni. Mindkettőnek az alapja, hogy nem a gyereket dicsérem (ügyes vagy, csinos vagy stb), kritizálom (hülye vagy, te semmit nem tudsz megcsinálni, már megint elrontottad)… hanem a befektetett munkát, a cselekedetét.

Pl: láttam, hogy összeszedted a bátorság ódát és végig koncentrálva végigmentél az akadályokon

Vagy:

Ez most nem sikerült. De biztos vagyok benne, hogy legközelebb többet fogsz gyakorolni/jobban odafigyelsz, és akkor menni fog.