Lehet belőlem valaha normális, egészséges felnőtt?
Nem is tudom hol kezdjem. 17 éves lány vagyok,3 évem van még vissza a suliból,szóval az időm rohamosan fogy arra,hogy megjavitsam magam.Van egy mostohanővérem,aki egy nagyon extrovertált és népszerű személy mindenhol.Mindenki nagyon szereti őt,kivéve anyukám ő azon a véleményen van,hogy nagyon lusta és semmire sem fogja vinni,mert 2 emelt érettségit akart most csinálni (most érettségizett újra),de ebből csak egyet csinált meg és az előző egyetemét otthagyta.Azt mondja,hogy én sokkal többre fogom vinni,de itt jön a probléma.Ő most kiéli magát és tapasztalatokat szerez,ezért ő később egy szorgalmas,egészséges felnőtt lesz,mert tud kommunikálni és elnövi ezt a ''lustaságot'',mely szerintem nem is lustaság.Én egy nagyon extrovertált-introvertált személy vagyok,ezt úgy fogalmaznám meg,hogy szeretnék én is egy jófej ember lenni,aki könnyen tud kommunikálni,de ez mindig úgy sül el,hogy konrkétan annyira unalmas vagyok,hogy inkább kerülnek az emberek és vissza se köszönönnek később.Úgy érzem,hogy egy energiavámpir vagyok,aki unatja és felidegesiti az embereket,ezért inkább már nem is próbálkozom.Nagyrészt itthon tengődöm és szorongok meg sirok.Mert én is egy normális kamasz akarok lenni barátokkal,sztorikkal és emlékekkel,amikre később örömmel nézek vissza.De nekem nem lesz ilyenem,mert olyan vagyok amilyen.Egy csődtömeg vagyok.Az érettségi utáni évemet úgy tudom elképzelni,hogy valahogyan kiválasztok egy szakmát,mely megfelel a nem létező szocális képességeimnek (ilyen szakma szerintem nem is létezik,ahol nem kell beszélni munkatársakkal) és öngyilkos leszek,mert gimibe is olyan reményekkel mentem,hogy új környezet új én,de ott is elrontottam mindent,mert nem tudok normális lenni.Vagy elvégzem az egyetemet lesz egy diplomám talán,az egyetemen én leszek a tipikus lúzer,majd nem vesznek fel sehova dolgozni,mert nem tudok beszélgetni és a szüleim nyakán maradok vagy az utcán.
És én próbálok változtatni és elengedni ezt a szorongást és az öngyilkos gondolatokat is elhessegetni,de évről-évre ez csak egyre rosszabb.Nézek segitő videókat a neten,hogy hogyan legyek jó beszélgetőpartner,hogyan ne szorongjak,de élesben mindig elbukok.Nem tudok megszólalni vagy tipikusan az a személy leszek,aki miatt beáll a csend,mert mondott valamit.Gyűlölöm magam és az életem.Tudom,hogy ez nem fog egy csapásra megváltozni,de hogyan jöjjek ki ebből?Hogy legyek végre ''egészséges''?
Szerintem se akarj a nővéred lenni. Te lehetsz másban tehetséges. Van elég sok olyan munka, amit egyedül molyolva lehet csinálni. Én pl. otthonról dolgozom vagy 15 éve, mindig fárasztott, ha állandóan vannak körülöttem, pedig alapvetően kedves vagyok, csak szabadabbnak érzem magam, ha nem kell "viselkedni". A ritka meetingeken sajnos dettó úgy érzem, cikin kuka vagyok, sőt szerintem valami fóbiám is van e téren, bár valahol már ez is kezd kikopni, talán öregszem :) Ennek ellenére elég jól keresek, nem maradtam a szüleim nyakán sem, sőt még családot is sikerült összehoznom magam köré, és van pár jó barátnőm, akikkel viszont simán órákig beszélgetek. Mert amikor kellett, azért egy nagy levegővel megerőltettem magam :)
Szerintem menj valami olyan suliba, ami másik városban van. Hidd el, tiszta lappal egy új közöségben, a nővéred nélkül és az otthontól távol a saját bioritmusodban, sokkal könnyebb lesz megtalálnod magad.
Lehetsz te is egészséges felnőtt, de ahhoz sok idő kell.
Én 28 éves leszek idén és még kB 3 dolog van amit le kell rendezem, hogy azt mondhassam a nagyja ganét kitakaritottam magamból. Ez 5 évembe telt mire kiraktam azt a kirakóst, hogy hogyan lettem az aki vagyok.
Nekem mondjuk sokat segítettek a pszichológiai témájú könyvek, az imagináció, családállítás, jóga(meg ennek a filozófiája), illetve járok pszichológushoz is. Sajnos ezek mind pénzbe kerülnek, de mivel magadba fektetsz így abszolút megéri. Amit még ajánlok az a tanulom magam YouTube csatorna.
Amikor elkezdtem onismerettel foglalkozni, akkor ezeket a témákat jártam körbe: különböző személyiségtesztek(mbti, enneagram pl), a család(szülő komplexusok, szülőtípusok, családon belüli trauma, nehéz sors, meg nem született illetve korán meghalt gyermek, gyerekkor stb) a korábbi párkapcsolatok dinamikáját figyeltem még meg.
Ezekből rengeteg tanulság levonható, hogy mi miért történt épp úgy ahogy.
Az élet még mindig előtted van és tök jó, hogy ilyen korán felismerted, hogy valami baj van. Nekem ez sokkal később jött. Amíg nem jött meg az eszem vagy 10 évet elpocsekoltam.
Jobban jársz, ha megismered magad és azt, hogy milyen dinamikák mozgatnak téged, mert akkor sokkal könnyebb lesz minden. Másmilyen meg ne akarj lenni, mert nem tudod az alap természetedet megváltoztatni, de ki tudod hozni belőle a legjobbat. Másokhoz se hasonlítsd magad mert annak sincs értelme. Ez olyan hogy pl neked van 37-es lábad, a nővérednek meg 39-es és az egyik cipő rád jó a másik meg ő rá.
Szerintem se akarj más lenni inkább fogadd el magad! Nem mindig a nagyszájú a legjobb.
Én tipikus cserfes rengeteget beszélő típus vagyok, nem is mindenki bírja. Férjem meg kis csöndes, visszahúzódó. Mérnökök vagyunk és szerencsére mindketten sikeresek. A munka nem baráti csevej, nem kell jópofizni mindenkivel.
Próbálj olyan szakmát keresni ami nem kimondottan emberekkel foglalkozik és tetszik is. Biztos most is van olyan tantárgy amit jobban szeretsz.
És ami még nagyon fontos, menj el egy pszichiáterhez! Nagyon nagyon sokat tud segíteni, az öngyilkossági gondolatok komoly probléma, egyedül szinte lehetetlen megoldani. Nem szégyen elmenni, én mint extrovertalt is voltam középiskolas koromban, középsúlyos depresszióval és szocialfóbiával.
Ezt mindenképpen olvasd el! Az életed nagyban hasonlitott az enyémre, ugyhogy mindent értek, hogy milyen gondolataid vannak és miket próbálsz tenni a jövőd érdekében. Sokan irták, hogy fogadd el önmagad. Ez baromság. Soha nem fogod jól érezni magad. Tenned kell valamit, hogy megváltozz. Ne törődj bele, hogy ilyen vagy. Saját tapasztalatból mondom. Ismerd fel a hibáidat és finomits rajtuk. Mivel sokban hasonlitunk, igy elmondanám, hogy milyen voltam és hogy hogyan változtam meg:
20/F
Az egész gyerekkorom pocsék volt. Semmilyen emlékezetes emlékem nincs és a mai napig gyülölettel nézek a múltamra. Soha sem éreztem jól magam igy allig voltak barátaim és azok is kihagytak engem minden buliból. Nem számithattam soha senkire. 18 évessen elhatároztam, hogy mostmár tényleg teszek ez ellen. De minden próbálkozásom felesleges volt, mert nem volt senki aki segitene és támogatna. 2 év próbálkozás után, kezdtem végleg feladni. Majd egy véletlennek köszönhetően találkoztam egy régi lány osztálytársammal. És mivel még bennem volt a változni akarás, megpróbáltam közel kerülni hozzá. (ez 6 hónapja történt, 20 évessen) Régen nagyon negativ személyiség voltam én nagyon megleptem azzal, hogy vidáman és kedvessen elcsevegtem vele. Ekkor vettem észre, hogy tényleg kezdek megváltozni. Persze FriendZone lett belőle, de végig számithattam rá és mindenben segitett engem. Főleg az segitett, hogy megfigyeltem, hogy hogyan viszonyul másokhoz vagy hozzám és én is igy kezdtem viselkedni. Ezzel teljessen megváltozott a személyiségem.
Mostmeg már van egy 2 hónapos kapcsolatom, partikra járok, lettek új barátaim és rendszeressen edzek.
Mit csinálj?
Figyeld meg, hogy mások hogy viselkednek és próbálj belőlük egy számodra elfogatható személyiséget kialakitani. Egy idő után már magadénak érzed majd az új személyiséged. Beszélgess rég nem látott ismerőseiddel és bróbálj vidám maradni a környezetükben. Legyél erdeklődő és alkalmazkodj. NE ADD ÖNMAGAD. Mert ha valóban olyan a személyiséged mint nekem volt, akkor nem fognak szeretni és nem fogod érdekelni őket. A legfontosabb, hogy vidám legyél. Játszd meg magad, ha kell.
Én 6 hónap alatt "normális" lettem. Te is meg tudod csinálni.
Ha van bármi kérdésed, akkor irj privátban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!