Hogyan kezeljem a kéretlen tanácsokat és aggodalmakat? Vagy éppen azzal hogy nem tartanak tiszteletben?
Első babánk, de mindenki kéretlen tanácsokkal lát el vagy mindenki pont az ellenkezőjét teszi amit kértem.
A fiam 8 hónapos és a rokonok belekötnek hogy mit és hogyan eszik. Pl múltkor pufit szórtam az etetoszekere és le lettem cseszve hogy 1-1 darabokat kellett volna adni mert mindet a szájába tömi. Persze sosem volt fulladás, ha túl sokat vesz be kikopi...
Vagy pl anyósom néha vigyáz rá, nem adja oda a cumisuveget amit kikeszitettem, ha puret készítek nem azt adja oda hanem amit ő készít, amikor náluk aludtunk, akkor felajanlotta hogy segít éjszaka, de nem tartotta tiszteletben a kereseim (csak halozsakban altatva és nem akartam az általa fabrikalt matracot használni a kiságyban.
Többször lattam hogy takarót hagy az ágyban pedig sokszor elmondhatatlanul értelmesen hogy nem biztonságos.
Próbálom minimálisra fogni a talalkozasokat, de mindig történik valami amitől a falra maszok...
ha túl sokat vesz be kikopi...
Nem azt mondták, hogy megfullad, hanem azt, hogy a szájába tömi. MEgteszi? igen. Igazuk van? Igen.
Jaj, hogy én mennyi kéretlen tanácsot kaptam. Volt, hogy sírtam is, aztán rájöttem, hogy teljesen felesleges, mert én vagyok az anyja.
Na azt viszont, hogy nem tartják be, amit kérsz azt ne hagyd. Figyelmeztesd őket 1x hogy te vagy az anyja. Ha még 1 ilyen lesz, akkor nem fogod rájuk bízni felügyelet nélkül. Ha megint megcsinálják akkor meg nem bízod rájuk. Szerencsére nekünk ritkán volt ilyen, de tanácsokból viszont millió.
Te neked kell határt szabnod és tartanod. A tanácsot meghallgatod, bólogatsz. A gyermeket viszont te neveled, másoknak tiszteletben kell tartaniuk, de ezt neked kell elérned.
Ne is ess át a ló tuloldalára, lehet jó tanács is, lehet hogy te csinálsz valamit nem éppen jól, ezért gondold át amiket mondanak.
Nalunk meg sincs meg, mindenoras vagyok, de annyi 100 forintom lenne, amennyi keretlen tanacsot/velemenyt kaptam ebben a 9 honapban..😀
Azt ismetelgetem mindenkinek, hogy majd mi tudjuk a ferjemmel, mi gyerekunk, mi eldontjuk, mi mashogy akarjuk, blablabla. Sokaknak nem tetszik, amugy meg rohadtul nem erdekel.
En nem foglalkozom azzal, ki huzza erre a szajat, hiszen oket sem foglalkoztatja, hogy ugy okoskodnak, hogy nem kerdeztem.
Így a másodiknál már lepereg. Az elsőnél még utáltam, hogy lépten nyomon mindenki tud valami hasznosat odavetni.
Egyébként csak hogy én is okoskodjak (csak mert nekem eszembe sem jutott anno). A gyerekorvosunk tartott csecsemő elsősegély tanfolyamot, ahol a fulladásveszélynél külön kiemelte a pufit. Azt mondta ő egy éves kor előtt egyáltalán nem ajánlja, pláne ha a gyerek tömi, mert képes egy nagy ragacsos masszává összeállni a szájpadláson és ha az becsúszik a torokba, nagyon nehezen lehet eltávolítani, több ilyen esettel is találkoztak. A picik pedig nem tudnak még olyan hatékonyan lavírozni nyelvvel, plusz köhögni, hogy ne lehessen ebből könnyen baj. Én is lazán etettem az első gyerkőccel, de belegondolva ebben azért van valami.
Visszatérve szerintem a határokat meg kell szabni, pláne ha ott vagyok. Ha én így szeretném altatni, így fogom. Kész. Ha nem tetszik, odébb lehet állni. Szerintem a nagyobb baj akkor kezdődik, amikor már egyedül hagynád őket és úgysem tartják tiszteletben a kérésed. Azért te is lazulhatsz, az ilyen pürés dolgokon én pl. nem akadnék fenn. Megkérdezném előre, hogy csináljak neki, vagy csinál ő? Anyukám mindig szívesen kotyvasztott, én meg még örültem is, hogy nekem ma ezzel nincs dolgom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!