2-3 év múlva belevágnánk férjemmel a gyerekvállalásba. Leírom lenn, mit gondolok erről. Itt sok anyuka van, és érdekelne, hogy a tapasztalataitok alapján jól látom a dolgokat? Valami javítás, hozzáfűzni való?

Tehát én úgy látom, hogy hiába akarja a szülő a gyereket, hiába a vágy, azért mikor egy pár belevág a gyerekvállalásba, tulajdonképpen kemény, nehéz, kihívásos évekre utalják magukat. Tehát nem cukormázas, "életem legszebb időszaka" lesz a jellemző, hanem pont hogy egy nehéz időszakra ítéljük majd magunkat, mikor abbahagyjuk a védekezést.

1. Ha termékenységi probléma merül fel, akkor ott a lelki teher, akár egészségügyi is. De ez persze nem feltétlenül érint majd minket.

2. Kezdődik a terhességgel, ami egészségügyileg igen kihívásos.

3. A szülés - rövidebb ideig tart, de szenvedés, mintsem jó program.

4. Gyermekágy, újszülött baba, 1 éves korig: Itt nagyon felborul a pár élete, amire lehet készülni, de más átélni. Alvásmegvonás érinteni fog mindkettőnket, majd kiderül mekkora mértékben. Szintén még lehetnek egészségügyi kihívások anyuka számára, ahogy regenerálódik a teste. És itt még egy egészséges babát vizionálok, ami nem garantált.

5. A babából mászó, járó totyogós lesz, itt abban van a nehézség, hogy energia legyen rá, meg a szülő tartsa a nevelési elveket.

Idáig látok előre, úgy olvastam, iskolás kortól azert jelentősen könnyebb, persze azért megmaradnak a gyereknevelés kihívásai.

Anyukák, akik már megtapasztalták azt, amit majd mi is fogunk: Jól látom, hogy jobb, ha nem a rózsaszín alomra készülök, hanem arra, hogy életem egyik nehezebb időszaka veszi majd kezdedét, mikor megfogan leendő gyermekünk?

Ha bármivel kiegészítenétek, vagy javítanátok, olvasnám.

Alighanem 30-asok leszünk, mikor belevágunk majd. Én most 28, férjem 27. A kapcsolatunkban bízom, meg tudom jó apuka lesz, lelkiismeretes, különben bele se vágnék. Most 5 éve vagyunk együtt. Van egy kutyánk, bár ez nem túl releváns. Most még anyagi okok miatt kell halogassuk a "baba projektet".