2-3 év múlva belevágnánk férjemmel a gyerekvállalásba. Leírom lenn, mit gondolok erről. Itt sok anyuka van, és érdekelne, hogy a tapasztalataitok alapján jól látom a dolgokat? Valami javítás, hozzáfűzni való?

Pontosan.

Ne higyj a cukimuki tiktok sztároknak.

A gyerekvállalás nem mindig rózsaszín és mézes mázas.(Persze ha olyan gyermeket kapsz aki kb csak eszik alszik, nem fáj a hasa akkor szerencséd van) Készülj fel arra is, hogy lehet hogy évekig nem alussza át az éjszakát, brutális hasfájos lesz, a fogakkal meg fogtok szenvedni stb.

Az "életed legszebb időszaka" meg a "cukormáz" a felsorolt (és valós) nehézségek ellenére ettől még igazak lehetnek, de lehet, hogy csak utólag fogod így látni, vagy utólag se. Az anyaság/szülőség nem fekete-fehér, és nem az van, hogy VAGY cukormáz, VAGY k. nehéz (mint ugye az élet többi területén sem), hanem ezek párhuzamosan, illetve egymást váltogatva léteznek, és ember- és helyzetfüggő, hogy ha valaki megkérdezi, hogy na, milyen szülőnek lenni, akkor azt mondod-e, hogy életed legszebb időszaka, vagy azt, hogy belehalsz, olyan k. fáradt vagy - de a kettő nem zárja ki egymást. Ezek áldozatok, amiket az ember meghoz annak reményében, hogy valami nagyon jó, valami nagyon szép dologban lehet része. Szóval jól is látod meg nem is.

(4 éves kisfiú anyukája, akit ha este kérdezel, teljesen kivan és kinek kellett ez, ha reggel, akkor imádja a gyerekét és máris szülne még egyet)

Azert nem csak a szarbol all a gyerekneveles.

Igen, nehez, faraszto testileg-lelkileg sokszor, de mindig van valami jo, amit en szemely szerint elvezek az anyasagban, minden egyes nap akad valami, ami segit atveszelni a rosszabb idoszakokat is. Pl a kozos jatek vagy ahogy latom, hogy naprol napra ugyesedik, orom nezni azt, ahogy felfedezi a vilagot es egy kavicsnak is ugy tud orulni, mint mas egy mittudomen, uj autonak.

Ahogy jon es bujik es puszit ker, ad, hozza a kis konyveit es az olembe ul, hogy olvassunk. Mond egy uj szot. Stb. Ezekben talalom meg a boldogsagot.

Nyilvan ott a masik oldala, hogy meg mindig nem alszunk jol 1,5 ev utan se ejszaka es ugy nez ki hogy a dackorszak is elkezdodik lassan, volt mar foldon fetrengos hiszti is a reszerol tobb is. Ez nehez es konnyebb nem biztos, hogy lesz csak maskepp nehez, ahogy telik az ido:D

Sokszor persze feszult tudok lenni, de az apro kis pillanatok es persze a szeretet az, ami eltet.

Ezt nehez elkepzelni gyerekvallalas elott, hogy nem csak rossz lehet es ez nem egy fekete-feher helyzet. Lehet 2-3 oraig te vagy a legboldogabb ember a vilagon, mikozben nezed az ujszulott babadat, ahogy alszik. Aztan sir 5 oran at, mert faj a hasa, akkor meg szamodra is vege a vilagnak abban a pillanatban. Hullamzo :D

Többnyire valósak amiket leírtál, de gondolom tisztába vagytok azért azzal is, hogy az emberek 99% -a mégsem egy önkinzó “mazoista” , tehát mégiscsak lennie kell a jó oldalnak is es többnek is mint a rossznak.

A gyerekvállalás egy önfeláldozás ez tény, de én pl azt mondom ennek ellenére a gyermekemet szeretem a világon a legeslegjobban és ezzel el is mondtam mindent. ennek tudatában kell belevágni

Figyelj azért nem csak a szenvedés a lényeg a gyerekvállalásban.

VANNAK FÁRASZTÓ NAPOK, igen, de nem tömény szívás az egész azért. Felfogás kérdése is amúgy. Mindent katasztrófának élsz meg, vagy lazán veszed ez is számít