Miért gáz az, ha valaki több gyereket vállal, mert nagy családot szeretne?

Mi közük hozzá?

Sokkal rosszabb, hogy még magyarul se tudtál tisztességesen megtanulni, és ezt tanítod majd nekik is.

Szerintem nem azokkal van baja az embereknek, akik otthon nevelik a 3-x db gyereküket békésen, elvannak, szeretik egymást és látszik, hogy nekik ez az élet megfelelő és jó. Hanem azokkal, akik szülnek akármennyit, majd másoktól várják, hogy oldják meg az életüket, neten koldulnak, mert semmire sem telik, vagy a gyerekek "csak vannak" otthon, nem foglalkozik velük senki érdemben.

Személyesen ismerek 4 és 5 gyerekes családokat, ahol direkt vállaltak ennyi gyereket és nagyon szépen gondoskodnak róluk. Senki nem nézi le őket a döntésükért. De olyat is sokat ismerek, ahova már az első gyerek se tudom miért kellett.

Pár kérdessel lejjebb meg azt kerdezik, hogy miért akadnak fenn azon, ha valaki egyet vállal.

Mindig mindenen fenn fog akadni valaki, nem kell vele foglalkozni.

Senkit nem érdekel, amíg anyagilag, és érzelmileg is tudtok értük felelősséget vállalni, és nem egymást nevelgetik, mert nincsen rájuk időtök. Sok gyereknél ezt is érdemes figyelembe venni. Na meg ugye mikor az ilyen szülőknek szokása lesz a neten tarhálni adományokért, meg ingyen cuccokért, mert bár legyártották a mennyiséget, normálisan eltartani már nem tudják őket.

Ha nálatok egyik oldalról sincs vitatható eleme a dolognak, akkor annyi gyereket csináltok amennyit akartok. Persze ha majd úgy érzed hogy egyedül is el tudod tartani őket. Apukával bármi történhet, nem érdemes csak rá alapozni 4-5 gyerek pénzelését.

Érzelmi felelősséget tekintve azt gondold át leginkább, hogy ennyi gyerek mennyi időt fog igényelni úgy , hogy egyik se legyen elhanyagolva, és ne feledd, a nagyobb gyerekeknek NEM dolga és nem felelőssége a kisebbekre vigyázni/ segíteni körülöttük. Ti vállaljátok az összes gyereket, úgy számoljatok, hogy egyiket se passzoljátok át a másiknak. Ez nem az ő dolguk!

Ha megfelelőek a feltételek, senkit nem érdekel mennyi gyereket csináltok. Ha nem, akkor meg jogosan ítélkeznek az emberek. Ennyi.

Őszintén szólva én két dolog miatt szoktam rajta csodalkozni:

1. Hogy van idő arra, hogy mindegyikkel külön-külön elegendő minőségi időt töltsön a szülő?

2. Hogy lehet őket egyformán szeretni?

De amúgy mindenkinek a magánügye, nem szoktam kerdezoskodni vagy megjegyzést tenni rá.

#7

Sokféleképpen lehet jól csinalni szerintem. En nagy csaladban nőttem fel (4-en vagyunk). Anyukam mindig otthon volt, jellemzoen a konyhaban. A hetköznapokban igaz, hogy nem volt ideje egyesével foglalkozni velunk, de nagyon nagy biztonsagerzetet adott az, hogy mindig, tenyleg mindig otthon volt es elerhető volt. Legalabbis ez a benyomasom maradt meg. Barmikor meghallgatott, barmilyen kis problemat akarmikor is ő orvosolt, mert hogy neki ez volt akkor a "munkaja". Még gimiben is mindig mentem ki a konyhába minden nap iskola utan, elmeselni mi volt. Semmilyen hianyerzetem nem volt, felnőttkent is jó a kapcsolatunk.