Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Milyen lehetett a régi korokba...

Milyen lehetett a régi korokban (1950-es évektől, kb. az 1990-es évek közepéig,) amikor elfogadott volt a gyerekbántalmazás?

Figyelt kérdés

Akik átélték anno, azoknak kihatással volt a felnőttkorára, életfelfogására? Vagy van, aki túl tudta tenni magát rajta?


Azt olvastam, hogy a gyermekvédelmi törvény, amely megtiltotta a bántalmazás minden formáját, 1997.-ben jelent meg. Akkortól már tényleg lényegesen csökkent ezeknek az eseteknek a száma?



#gyermeknevelési módszerek
aug. 1. 11:18
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
86%

A gyerekbántalmazás nem úgy volt elfogadva, hogy következmények nélkül félholtra lehetett verni a gyereket.


1976-ban születtem. Az általános iskolai tanítónőm favonalzóval körmöst adott amikor rosszalkodtunk. Amikor otthon elmondtam a szüleim nagyon leszidtak. Az 1980-as években kővel direkt bedobtam a szomszédom két ablakát. Ekkor kevert le két nagy pofont az apám. Ezen kívül egyszert ütött meg amikor 16 évesen elkötöttem a trabantunkat és összetörtem. Mai fejjel azt mondom, hogy megérdemeltem. Rám ez nem volt kihatással. A gyerekeimet nem verem.

aug. 1. 11:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 A kérdező kommentje:
Én 1974-es vagyok, és én is kaptam még körmöst - csak az első osztályban. Voltam ugyan bántalmazva, de azért túl hosszú ideig nem hatott ki rám.
aug. 1. 11:40
 3/12 anonim válasza:
38%

Én 92-es vagyok de még én is megkaptam, egy főpaptól a katolikus iskolában fegyelmezetlenségért a templom előtt. Meg persze apámtól amikor nyakonvertem dühömben.

Van amikor kell a fizikai erőszak, hiszen úgy tanulja meg a gyerek hogy hol a helye. Ha túlzásba viszik az biztos nagyon rossz, de abban nem volt részem

aug. 1. 13:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 anonim ***** válasza:
30%
Túltettem magam nagyjából, de egy küzdelem, hogy ne adjam tovább ezt a gyerekeimnek. Sajnos a mélyen megtelepedett berögzült szokások, tanult viselkedési formák, a "hozott csomag" visszaüthetnek, csak épp nem azon csattan, akiknek "visszajárna". Az esetemben inkább érzelmi elhanyagolás, és verbális bántalmazás volt, de volt fizikai is. Családon belül, és kívülről is. Azt a mai napig nem tudom megbocsátani apámnak, hogy egy idegen férfi bántott, és a vállát vonta csak meg. Fiatal felnőttként pánikzavaros lettem. És öngyilkossági kísérletem is volt. Pszichológus segített, hogy egyáltalán legyen egy kis önbizalmam, és azóta rengeteget tanultam, saját magammal már rendben vagyok. Szerencsére én már ezt tudom továbbadni a gyerekeimnek. De komolyan, valami zsigeri beidegződés miatt még most is nehéz... Csak ennyire cseszte el az életem ez a szerintük tökéletes nevelési elv, hogy a gyereknek kuss a neve, és lehetőleg enni se nagyon kérjen. (Amúgy becsúszott gyerek voltam.)
aug. 1. 13:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 anonim ***** válasza:

91es vagyok, az egyik alsós tanítónőnk a kulcsával hajigált minket állandóan. Akkor fejezte be, amikor az arca közepén találta el az egyik gyereket és nyoma maradt. Felsőben a föcitanár a folyosón a naplóval verte hátba, aki szerinte rosszul viselkedett. A tesitanár meg a madzagon lógó síppal csapott combon minket, ha valamit nem jól csináltunk.


Ezek közül csak a tesis hagyott mély nyomot bennem, utálok mozogni azóta is, pedig alsóban még versenyekre is jártam, de miután állandóan meg voltam csapkodva a síppal, mert mondjuk nem ugrottam elég magasra, vagy lassan futottam, megutáltam az egészet.

aug. 1. 14:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 anonim válasza:

"Ezek közül csak a tesis hagyott mély nyomot bennem"

Ja igen a tesitanárok

Az enyém egyszer behozott valami vesszőt azt ha valami nem tetszett neki azzal csapkodott. Bár ezt nem csinálhatta sokáig mert felnyomtuk a dirinek aztán lebeszélték a csávót erről a módszerről

aug. 1. 16:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 anonim ***** válasza:

89-es vagyok, negyedikben az osztályban hógolyóztunk, az ablakpárkányról lekapart hóval. A tanítónéni ezt néhány jólirányzott körmössel jutalmazta. Csodásan esett a kipirosodott, átfagyott kezünknek.

Nem hagyott bennem különösebb nyomott, mára egy vicces anekdota.


8-9 évesen valamilyen menő gondolatból kifolyólag többször loptam pénzt anyukámtól :(

Előszőr csak kérdőre vont.

Aztán kaptam pofont.

Majd a többedik alkalommal egy fakanállal úgy eltángált, hogy feketére dagadt mindkét combom.


A kapcsolatomat anyukámmal ez nem vitte rossz irányba, de a verésre emlékszem és sosem fogom elfeljteni.

aug. 1. 16:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 anonim ***** válasza:
1958-as vagyok és soha semelyik iskolában nem volt bántalmazás, még egy meglegyintés sem. Otthon a családban sem, soha.
aug. 1. 16:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 A kérdező kommentje:

Érdekes volt olvasni ezeket az élettapasztalatokat.


Különösen felkeltette a figyelmemet a 8-as válasz: mikor az 1950-es években volt a leginkább elfogadott a gyerekbántalmazás, akkor volt olyan szerencsés ember, aki ezt megúszta teljesen.


De gondolom, hogy akkor kiegyensúlyozott és az élet minden területére kiterjedően nyugodt, türelmes ember lett belőled, kedves 8-as?

aug. 1. 18:02
 10/12 A kérdező kommentje:
Külön köszönöm, akik még születési dátumot is írtak! Így kicsit könnyebben nyomon követhető, hogy melyik korszakban mi történt ebben a témában.
aug. 1. 18:12
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!