Milyen lehetett a régi korokban (1950-es évektől, kb. az 1990-es évek közepéig,) amikor elfogadott volt a gyerekbántalmazás?
Akik átélték anno, azoknak kihatással volt a felnőttkorára, életfelfogására? Vagy van, aki túl tudta tenni magát rajta?
Azt olvastam, hogy a gyermekvédelmi törvény, amely megtiltotta a bántalmazás minden formáját, 1997.-ben jelent meg. Akkortól már tényleg lényegesen csökkent ezeknek az eseteknek a száma?
A gyerekbántalmazás nem úgy volt elfogadva, hogy következmények nélkül félholtra lehetett verni a gyereket.
1976-ban születtem. Az általános iskolai tanítónőm favonalzóval körmöst adott amikor rosszalkodtunk. Amikor otthon elmondtam a szüleim nagyon leszidtak. Az 1980-as években kővel direkt bedobtam a szomszédom két ablakát. Ekkor kevert le két nagy pofont az apám. Ezen kívül egyszert ütött meg amikor 16 évesen elkötöttem a trabantunkat és összetörtem. Mai fejjel azt mondom, hogy megérdemeltem. Rám ez nem volt kihatással. A gyerekeimet nem verem.
Én 92-es vagyok de még én is megkaptam, egy főpaptól a katolikus iskolában fegyelmezetlenségért a templom előtt. Meg persze apámtól amikor nyakonvertem dühömben.
Van amikor kell a fizikai erőszak, hiszen úgy tanulja meg a gyerek hogy hol a helye. Ha túlzásba viszik az biztos nagyon rossz, de abban nem volt részem
91es vagyok, az egyik alsós tanítónőnk a kulcsával hajigált minket állandóan. Akkor fejezte be, amikor az arca közepén találta el az egyik gyereket és nyoma maradt. Felsőben a föcitanár a folyosón a naplóval verte hátba, aki szerinte rosszul viselkedett. A tesitanár meg a madzagon lógó síppal csapott combon minket, ha valamit nem jól csináltunk.
Ezek közül csak a tesis hagyott mély nyomot bennem, utálok mozogni azóta is, pedig alsóban még versenyekre is jártam, de miután állandóan meg voltam csapkodva a síppal, mert mondjuk nem ugrottam elég magasra, vagy lassan futottam, megutáltam az egészet.
"Ezek közül csak a tesis hagyott mély nyomot bennem"
Ja igen a tesitanárok
Az enyém egyszer behozott valami vesszőt azt ha valami nem tetszett neki azzal csapkodott. Bár ezt nem csinálhatta sokáig mert felnyomtuk a dirinek aztán lebeszélték a csávót erről a módszerről
89-es vagyok, negyedikben az osztályban hógolyóztunk, az ablakpárkányról lekapart hóval. A tanítónéni ezt néhány jólirányzott körmössel jutalmazta. Csodásan esett a kipirosodott, átfagyott kezünknek.
Nem hagyott bennem különösebb nyomott, mára egy vicces anekdota.
8-9 évesen valamilyen menő gondolatból kifolyólag többször loptam pénzt anyukámtól :(
Előszőr csak kérdőre vont.
Aztán kaptam pofont.
Majd a többedik alkalommal egy fakanállal úgy eltángált, hogy feketére dagadt mindkét combom.
A kapcsolatomat anyukámmal ez nem vitte rossz irányba, de a verésre emlékszem és sosem fogom elfeljteni.
Érdekes volt olvasni ezeket az élettapasztalatokat.
Különösen felkeltette a figyelmemet a 8-as válasz: mikor az 1950-es években volt a leginkább elfogadott a gyerekbántalmazás, akkor volt olyan szerencsés ember, aki ezt megúszta teljesen.
De gondolom, hogy akkor kiegyensúlyozott és az élet minden területére kiterjedően nyugodt, türelmes ember lett belőled, kedves 8-as?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!