Szülőként már nincsenek közeli barátaink, ti hogy viselitek ezt?
Elmúltunk 30 évesek, lett két kisgyerekünk, szép lassan lekoptak. Sajnos a nagyszülők se vigyáznak a gyerekekre, így nélkülük nem nagyon tudunk sehova menni.
De a legjobban az fáj, hogy a 15+ éve ismert, szintén gyerekes legjobb barátnőm összebarátkozott egy másik anyukával, és "ejtett" engem, akivel jóban-rosszban együtt voltunk gyerekkorunk óta. Baromira fáj látni, hogy mennek ide-ode, köztünk meg szinte már semmi kapcsolat, hiába próbálkoztam.
Mások is járnak barátokkal, akáe gyerekes barátokkal ide-oda, mi meg mindenhova csak ketten megyünk a férjemmel, olusz a gyerekek....
A barátságot mindig is egy túlértékelt dolognak tartottam, nincsenek igazi barátok, csak érdekkapcsolatok, alkalom szülte " haverkodás".
Én ezt akkor tanultam meg igazán, mikor az én " barátnőim" hirtelen lekoptak, mikor 4ünk közül én elsőként, férjhez mentem 25 évesen. Onnantól nem hívtak el a havi 1-2 csajos napra amit mindig együtt töltöttünk miután a középsuli után a mindennapos kapcsolat megszűnt köztünk, szétszéledtünk.
Én már nem bízom az emberek " barátságában". Nem engedek magamhoz érzelmileg közel senki olyat, tartom a távolságot. Ismerősnél, munkatásnál közelebbi státuszt ezek után nálam nem ér el senki. Elég volt egyszer egy jó nagyot csalódni. Én Nem erőltetem a dolgot.
Ez a pofon egy ideig fájt, 10+ év " barátság" után, de aztán elmúlt, már nem érdekel. A férjemen és a családomon kívül nincs szükségem senkire. Ismerőseim vannak, barátaim nincsenek, és nem is akarom hogy legyenek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!