Szülőként mit teszel azért, hogy ne bántson másokat a gyereked és ne legyen áldozat sem?

Hogy ne legyen bántalmazott: legyen önbizalma, higgye el, hogy ő egy értékes, szerethető ember. Ne legyen sokat kritizálva, ne legyenek leszólva az ötletei, az alkotásai. Merjen nyitni mások felé, mert akinek vannak barátai, azt nemigen pécézik ki. Azt szokták, aki egyedül játszik.

Hogy ne legyen bántalmazó: egyrészt mi sem bántjuk, nem gúnyolunk (őt se meg mást sem), és nem tűrjük el tőle, hogy bárkin is gúnyolódjon. Empátiára neveljük, hogy ha bárkivel bármit tesz, gondoljon arra, neki hogyan esne, ha a másik is úgy viselkedne vele.

Én ilyen helyzetben konkrétan biztatnám, hogy hangosan és egyértelműen álljon ki a bántalmazott gyerek mellett. Az ilyen bántalmazóknak az az erejük, hogy van egy nagy többség, amelyik ilyenkor csöndben hallgat, mert fél, hogy ő lesz a következő célpont. Pedig ha akkor mindenki közülük egy emberként háborodna fel, akkor se azt a gyereket, se mást nem mernének többé bántani.

Ne bántson másokat: konfliktuskezelési mintát nyújtok. Kicsi kora ota pl manipulálok terelem: Ha konfliktus van köztünk, pl nem akart haazjönni játszóról, én meg mennék, nem utasítok kèrek hane felajánlom neki azt pl induljunk haza csinálok palacsintát;)

Ezzel néha a ló túloldalára is estem mert ez miatt sokszor az sem tudatosul benne ha rosszat csinált hogy azt nem szabad. Pl ha dobálózott a homokkal elkezdtem vele terelésképpen várat építeni.

De mindez az miatt mert ha szólok egyszerűen nem hallgat rám. Induljunk haza - nem. Hiszti minden lesz belole.

Ne dobálózz homokkal!- dobálózik tovább átmegyek kiabálósba végső esetben hazaráncigálom - megint hiszti.

Ezekhez nekem már akkor se volt erőm soha. Ha meg: gyere csinálok palacsintát, már nevetve rohan is haza velem..

Így még ma se hallgat arra hogy nem szabad de viszont nagyobbkorban már igenis tudnia kell a normáit hogy pl nem bontom le az iskolát mert kőművest játszom..nem szabad.

Na es a gyerek is terel manipulál másokat már pici ovis kora óta. Ha kéne neki vmi játék mástol azt csinálja hogy egy másik játékra felhívja az illető figyelmét (promotál), a másik gyerek hirtelem eldobja amivel játszott és a promotált" játékra megy rá. Ovisan már 10 éveseket is "átvert" ilyenekkel.

Pl házunk elott van egy nagy bokor vagy kis fa(?), amin csak az ágai voltak lehet rá mászni. Egy nagyobb gyerek kozben labdzott. Ha felmászott a fára nem engedte a gyerekemnek azt hogy ő is felmásszon. A nagy gyerek megtiltotta a gyerekemnek hogy ő nem jöhet fel! Erre a gyerekem a nagysrác labdájával elkezdett picit jatszani a srác egyből leugrott hogy nem jatszhat vele!, na azon nyomban feligrott a fára a gyerekem:D

Soha nem agresszív nem dühöng a gyerekem semmijen konfliktusban sem.

Ezen kívul kicsi kora óta megtapsolunk másokat együtt örülünk másoknak milyen ügyesek és kisebbeket bíztat is hogy segítek óvatosan sikerülni fog!:) ha másnak van egy jó játéka örül annak is hogy azta jó a kocsid!:)

Ezzel ma ott tartunk hogy semmijen irígység, vagy féltékenység nincs benne másokra ma sem. De semmijen bosszúvágy sem.

Ha sérelmek érik gyakorta tanítottam arra hogy ne szívja mellre rázza le magáról de ha pl leszidja a tanító peregjen le ne okozzon neki életre szóló sebeket mert gyakorta igazságtalanok rosszul ítélnek meg helyzeteket is)de legyen csendben kérjen bocsánatot bólogasson.

De már oviban is ha sarokba volt állítva már azt csinálta hogy gyorsan elszaladt elotte egy mesekönyvért hogy majd akkor sarokban álláskor addig is olvas:D

Ne legyen áldozat:

Mindig is arra tanítottam hogy a másik túlreagál verekedős neki még tanulnia kell szitukat kezelni. A kicsik még hisztiznek mert még tanulniuk kell beszélni kifejezni magukat.

Más neked támad mert irígy, nehéz azoknak az embeteknek akik tele vannak fusztrációkkal. A gazdagoknál is megesik hogy mindene megvan mégis fáj nekik ha másnak csak 1 dolga is van csak de neki olyan nincs.

Nem tudnak annak órúlni ami nekik VAN, csak a hiányérzés határozza meg őket.

De tárgyak pl csak újabb hiányérzést kreálnak.

Hiába veszem meg neked a játékot látod másnap már masik kellett..

Folyamatosam tanítottam éd ma is tanitani kell arra hogy ne függjön tárgyaktól. Nem az a boldogság.

Babakorában kis állatkája se volt

Nem volt olyan hogy vmi nélkul ne tudna aludni. Nem akarom hogy pótlékoktól legyen függő (mivel én cigizem és irtó kemény letenni. Ezek a függő hajlamok gyerekkorból jönnek. Kicsiként a cumit se tudtam letenni..a gyerekemnek meg soha nem is kellett cumi. Ott voltam neki én és az anyai szeretet meg a tej vagy tápszer, azon kívül max rágóka amikor jöttek a fogai)

Igazábol abszolut komplex egy gyerek tanítása csilliárdnyi dolog van még a világban ezeken kívül ami fontos.

Hogy ne bántson másokat, azt 'könnyű'. Amióta felfog ilyen dolgokat, én mindig arra tanítom, hogy nem mondunk csúnyát másokra. Mútlkor viccből mondta, hogy 'Anya csúnya vagy', akkor komolyan megmondtam neki, hogy ilyet viccből sem mondunk, mert megbánthatunk vele másokat. Azóta tudja, és ha mégis szólni kell valamiért, utána mindig mondja, hogy 'mert megbánthatom?'. Szóval ezt elég könnyen felfogta. Később, amikor a suliban esetleg mások el akarják majd rontani, akkor nem tudom még mi lesz. Remélem elég lesz, ha itthon ezt hallja. Sajnos anyósoméknál vicc tárgya másokat lekövérezni meg lehülyézni, próbálom mindig mondani, hogy ILYET NEM MONDUNK... Meg őket is kérem, hogy ne tanítsák erre...

Azt nem nagyon lehet kivédeni, hogy ha valaki szekálni akarja sajnos :( ott annak a gyereknek a szüleivel van gond. Bár remélem nem lesz szeplős, mint én, mert engem ezzel szekáltak végig, és elég szar volt. Pedig nagyon cuki lenne szeplősen, de csak azért nem akarom, hogy nehogy piszkálják :(

Ja es hogy meg tidja magát védeni:

Ezt ugy tanitottam neki ha csikizőzünk vagy játékosan birkozunk ss szol higy elég volt,azonnal abbahagyom. Ezekből megtanulja hogy a saját teste felett ő rendelkezik és nem kell hagynia mindent

Ezekre lányoknál is nagyon kell figyelni mikor pl nem akar a mamának puszit adni aztán elkezdik eröltetni hogy de öleld meg de puszild meg. Nem, ez tilos. Ugyanis felnőtten igy bárki ki fogja használni nem is csak pasik de akár munkáltatók is.

Igy pontozgassatok le

[link]

"„Puszild meg apát, anyát, a nagymamát...” – mondogatják a felnőttek gyermekeiknek a családi látogatások során. Kevesen tudják azonban, hogy ezt tilos rákényszeríteniük lurkókra, ellenkezőleg: a beleegyezést kellene már egészen kicsi kortól kezdve tanítaniuk csemetéiknek,"

[link]

Szerintem ezt nem tudod belenevelni, felnőtteknek sem megy. A kulcs először is a gyerekalapanyag. Ha gyenge a stressztűrése utálni fogja, aki stresszt okoz neki. Az én gyerekem ilyen. Másrészt az empátia olyan 8 éves korra kell, hogy beérjen, ezért ovisokban többé kevésbé van csak, ki mennyire fogékony rá, kb mint más készség, van akinek a rajzolás, másnak a logikai játékok mennek jobban. Harmadrészt szerintem nem normális egy “bántás nélküli” világ, miből tanulnának, hogy fejlődnének? Minden gyerek szokott ilyeneket csinálni, normális tanulási folyamat része. Az is aki szerint a gyereke soha, fixen rekesztett már ki mást, bántott meg valakit, vagy ilyesmi, akár csak annyival, hogy nem akar a párja lenni, vagy hogy dedós a játék, amivel játszik, vagy a másik elkényeztetett, hisztis, csúnya, büdös stb.

Szerintem ez túl van reagálva, így tanulnak. Aztán alsóban lehet kezdeni a konkrét megoldásokat helyzetekre logikai alapon, és hatni rájuk történetekkel érzelmi alapon.

Nem kell mindenki felé pozitívan fordulni, belefér, ha nem kedvel mást, lehetőleg ne mondjon vagy tegyen bántót és kerülje el, de nem kell szeretnie, sem elfogadnia amit csinál a gyerek, nem kell rákényszeríteni a társaságát sem. Ha véletlen vagy direkt bántót tett, nyugodtan ültessék ki gondolkozni, hogy bocsánatot kérhessen, de oviban ez úgysem feltétlen lesz őszinte, mivel empátia ès logikus gondolkodás oviban alig van, összefüggéseket is alig látnak át, szerintem csak lazábban kell hozzáállni. Elmondani mi a jó, megmutatni mi a jó, sok mesével, de ha nem megy nem drámázni rajta(mint a kérdésed), aki több vigasztalast igényel többet vigasztalni és bátorítani, aki kevesebbet azt kevesebbet. A gyerekek egy jórészéről lepattan az ilyesmi, az instabilabbakat pedig többet kell babusgatni, de kiiktatni ilyet nem lehet, különben nem tudnák átérezni, megtanulni. Kell, hogy történjen velük olyan, hogy lebutázzák, lekövérezik, lededósozzák őket, hogy tudjanak hozzáállni, kezelni. A legtöbb gyereknek ez nem okoz törést(a normálisnak), a többiből meg ki kell babusgatni. A szélsőséget tiltani kell, de hosszabb ideig tartó kiközösítés oviban nincs, csak suliban, ott pedig oka szokott lenni és nem (csak) az elfogadás a lényeg, hanem a kirekesztett gyerek megváltoztatása is. A gyerekem osztályában három gyerek van periférián, az egyik gyógyszermentes adhds, látványosan nem normális, erőszakos, impulzív, kiabálós, mikor láttam milyen nem csodáltam, hogy a gyerekem utálja mint a bűnt, erőszakos, durva kisfiú, aki generálja a balhét. A másikat szerintem az anyja vágja tönkre, okos gyerek, de ovis viselkedésre, a viccei bizarrok és nem normális médiatartalmat fogyaszt, a játékaiban sok a szex, az erőszak, lemegy kutyába sorbanállásnál, kicsit.. infantilis? Folyamatosan produkálja magát, az osztály bohóca rossz értelemben és egyben nagyon nagyon bizarr.. nem tudom máshogy mondani, valami nem oké nála, de látszik, hogy nem idegi, mert nem ráng a görcstől és idegtől, mint az adhds kissràc.

A harmadik kisfiú kövér. Nagyon. Roma és elhanyagolt, borzalmas tanuló, mellé nagy szája van, fellengzős, elnyomó típus, ritkán verekszik de megfélemlítő.

Egyiket sem kell elfogadni és okkal vannak periférián. Sokszor szólnak be nekik nem azzal, amire valóban mérgesek, hanem a gyenge pontjaikat, pl az utolsó kissrácnál megy a “kövér” de igazából senkit sem érdekel, mert más kövért nem piszkálnak. Csak nem kedvelik és ezt a fogást találják rajta..

Változzanak ők, mindegyik gyereknek kell, és csak kettőt tettek tönkre a szüleik, az idegrendszeri problémás gyerek olyan viselkedést produkál, mintha valami gettós drogos lenne, pedig a szülei normálisak, csak nem adnak neki gyógyszert. Nem másnak kell alkalmazkodni kezeletlen mentális beteghez, a társadalom is kirekeszt szélsőséges viselkedést.

Aki “csak béna” valamiben, az is normális, ha nem akarnak vele egy csapatban lenni, de ez nem jár kirekesztéssel, csak felismerik a hiányosságát és nem szeretnék, ha visszahúzná őket. Pl lehet hogy nem akarják hogy az ügyetlen gyerek a csapatukban legyen, de minden máskor meg játszanak vele, és ha kiosztják kihez kerül nyilván megtűrik, csak nem választják maguktól. Ez is így normális.

A gyerekem is volt periférián, most nem ott van, sikerült felvértezni olyan skillekkel, amikkel legközelebb nem lesz. Okkal volt ő is kiközösítve, egy szavam nem volt, hogy nem játszanak vele, inkább őt tanítottam hogyan viselkedjen szerethetően, mert amit ő produkált nem volt az. A képemről leégett volna a bőr, ha a csoportot változtattam volna, hogy extrán figyeljen mit mondanak ne húzzák fel, nehogy kiabáljon vagy verekedjen, ha meg szexes vagy bölcsis játéka lett volna rá akartam volna venni másokat, hogy bírják ki vele a játékot, lehetne rosszabb is.

Aki a szélén van az nem véletlen, és nekik kell változni 80%ban, a többiek elég ha 20at dobnak hozzá.

Van még egy auti kissrác, hát majdnem mindent félreért és ezért balhézik, egy másik meg nagyon psszív és nem fogja fel mi történik körülötte, egyedül náluk mondom a gyereknek, hogy x meg y nincs tisztában mindig mi történik és máshogy reagálnak, ezért legyen velük elnézőbb, de ők olyanok is, hogy nem jelentenek veszélyt és kevésbé lógnak ki, mint az általam jellemzett gyerekek. De itt is olyan van, pl egyik autinak mondta a tanàr, hogy csukja be a szekrényt, de a gyerekem még nem rakta be a cipőjét és a srác az utasításhoz ragaszkodott és nem engedte az enyémet a szekrényhez, most képzeld hogy ilyen sérelmekkel vagy tele naponta és hiába mondod nem érti, mert nem képes rá. Menj ilyen közegbe, bírj ki ott napi 6-7 órát, miközben ugye suli meg feladatozás és sok csapatmunka van.. én megértem, hogy a gyerekemnek nem kell extra konfliktus és stressz, nem baj, ha nem kedveli őket, vagy ha igazat mond.