Önzőség azt mondani hogy aki szegényebb körülményekből van az ne vállaljon gyereket mert csak szenvedni fog ha megszületik?

Nem minden a szeretet. Én emlékszem milyen rossz volt, amikor a többiek mentek biciklizni, én meg csak néztem őket, mert nekem nem volt. Amikor bűntudatom volt, hogy osztálykirándulásra pénzt kell kérjek a szüleimtől. Amikor sosem kaptam játékot vagy a kívánt ajándékot karácsonyra vagy szülinapra, mert arra mindig ruhát kaptam. Persze, utólag örülök, hogy legalább ruháztak, de gyerek fejjel nagyon bántott. Sosem volt születésnapi bulim, egy idő után engem sem hívtak meg az osztálytársaim, mondván én sem hívom őket. Nem sportolhattam, nem járhattam néptáncra, pedig nagyon szerettem volna. Teljesen kirekesztve éreztem magam. 32 éves vagyok, de még mindig összeszorul a gyomrom, ha ezekre gondolok.

Igyekszem a fiamnak mindent megadni, hónapokkal előre megveszem az ajándékokat neki( akkor vagyok nyugodt, ha ott a szekrényben és tudom, hogy az már megvan) úszni hordom stb. és rettegek attól, hogy egyszer olyan helyzetbe kerülök, hogy nem tudok neki megadni valamit.

Szerintem az a legnagyobb baj, hogy eleve mindenki olyan igényekkel van, meg erőn felül mindent is meg akar adni a gyerekeknek, aztán basszus olyan idióta gyerekek nevelődnek fel, hogy borzalom.Mindenki a pénzt hajtja hogy minden meglegyen. Ez baromira jó csak mondjuk ha mindenki kicsit máshogy állna hozzá akkor nem lenne normális dolog, hogy a gyereke a másikat bacogatja a suliba aki dühébe kést vág bele, vagy a tanárral agresszív épp a diák mert neki minden szabad, vagy épp csak annyira verik meg a suliba a gyereket, hogy a lépe szakad le.

Baromi szar világba születnek ezek a mindent IS megkapó gyerekek. Szeretet és nevelés 0 csak a tárgyi jutalmak vannak...

Nekem jó gyerekkorom volt.De nem azért mert mindent megkaphattam, hanem mert törődtek velem, szerettek és meghallgattak. A mai gyerekek erről max hírből hallanak.

Egyáltalán nem zárja ki egymást a szeretet-törődés és az anyagi biztonság. Amúgy én is úgy gondolom, hogy aki egyedül/párral együtt (bár nőként azért inkább egyedül, ismerjük a válási statisztikákat) nem tudja megteremteni azt a fajta kényelmet, hogy ne kelljen azon aggódni, hogy hónap végén enni vegyen vagy számlákat fizessen, az ne vállaljon gyereket. Sajnálom, kegyetlen hozzáállás, de egy gyereknek nem elég csak a szeretet. Persze, az elengedhetetlen, de emellett kell neki minőségi étkezés, minimum negyedévente komplett ruhatárcsere, cipő, sportolás, programok, élmények, ha nem is elhalmozni, de legalább ünnepekre valamilyen kis ajándék, könyvek, stb, bármi, amit sajátjának tekinthet és ami felett rendelkezhet, ez már egészen kicsiknél is fontos, nem még kamaszkorban. Amikor meg ugye egy csomó iskolán kívüli program, táborok nyári szünetre, tanuláshoz szükséges eszközök (akár csak tankönyvek, de laptop, bármi), kirándulás a barátokkal, akármi, ezek mind-mind-mind pénzbe kerülnek, és nem férnek bele egy olyan család költségvetésébe, ahol a gázszámlát még nyáron is nehéz kisajtolni magukból, nemhogy fűtésszezonban.

Szóval igen, én egyetértek azzal, aki saját döntésből azt mondja, hogy neki ennél több, nagyobb anyagi háttér kellene. Másoknak persze nem tudjuk megmondani, mikor mennyit vállaljon, de a saját privát véleményem szerint bizony önző az, aki annak ellenére bevállalja, hogy legalább az alapokat nem tudja neki megadni. Akár többet is.

Kell pénz. Kell stabil mentális állapot, feldolgozott gyerekkor, kötődés. Normális pár jelölt, akivel ha elváltok is emberek tudtok maradni, és életben tud tartani egy gyereket 5 napig is.

Nagyon sok mindennek kell passzolnia. Ha egy párocska éldegél, és a hónap végén 50 ezret sem tudnak félretenni, akkor én őszintén nem értem mire vállalnak gyereket. Pláne, hogy sokszor a gyerekvállalást látják sokan kiugrónak. Oké, vállalj gyereket, de ne 2-3 gyereket.

Van egy szint, ami alá én nem szeretnék bemenni. Nem az iphone-tól lesz a boldog a gyerek, hanem attól, ha ő is elmehet táborba, ha ki tudod fizetni a külön órát, külön tanárt, ha néha be tudtok ülni moziba és pizzázni, vagy nem a vésztartalékból fizeted ki az állatkerti belépőt...

Nekünk még enni sem volt mit, egy aramtalan házban éltünk, víz sem volt bent, alkoholista szülőkkel. Gondolhatod milyen csodás gyerekkor...

Tultettem magam rajta, két gyerekem van, nincsenek traumaim.

Pont ez motivál, hogy soha ne adjam fel, az én gyerekeim normálisan fognak felnőni..

Nem hinném, hogy az én gyerekkorom miatt nem kellett volna gyerekeket vállalnom.

Az a múlt, ez még a jelen, nem vagyok sem alkoholista, sem munkakerülő, se semmi ilyesmi.

Ez lenne az alap normális hozzáállás, hogy ha nem futja rá, ne szaporodjon az ember nyomorúságba. Nettó ÖNZÉS!!!

Ezt úgy mondom, hogy én is hordozom az ezzel kapcsolatos traumákat. A szüleim is felelőtlenek voltak, amikor minket vállaltak a tesómmal. Alig volt pénzük, lepasszoltak minket egyik és másik nagyszülőkhöz ÉVEKRE!!! Nyilván a legjobbat akarták, de ezt gyerekként én úgy éltem meg, hogy elhagytak engem, és emiatt pl a tesómmal is külön nőttünk fel, nem lett testvéri kötelék köztünk.

A nagyszüleim pl egy teljesen más korszakban és elvek mellett nevelkedtek, és így neveltek engem is, sokszor megvertek pl ha hazavittem egy 3mast vagy 4est akár. :( jött a nadràgszíj, pofonok, fakanál stb. Bezártak a szobába akár 1 napra is kaja nélkül, és a szobanövény cserepébe kellett pisilnem mert wcre se engedtek ki. Akkor meg azért vertek meg hogy oda pisiltem.

Tesómmal is szigorúak voltak ott ahovà ő került, a másik nagyszüleinkhez. Ott is volt verés, sosem mehetett sehová csak suli/ haza stb...

Arról nem beszélve hogy hasznàlt ruhàkat kaptam, ha kinőttem kiabáltak velem hogy már megint költeni kell râm -.-. a suliban csúfoltak emiatt is, meg mert nem kellek a szüleimnek.

Én pl gyerekkènt többször gondoltam rá hogy megölöm magam, de túlságosan féltem hogy fájni fog így nem mertem megtenni.

Felelős , nem önző emberek NEM vállalnak úgy gyereket, hogy nincs rá elég pénzük.

Csak csatlakozni tudok a többiekhez. Felelőtlen szülőknek hála mi is tök csórón nőttünk fel, sokszor nem volt normális étel (gyakran egész délután egy kis kenyeret tudtam enni, mármint ez volt vacsora is, semmi kaja nem volt konkrétan otthon, a zöldség meg gyümölcs luxusnak számított), innen-onnan kapott divatjamúlt ruhákban jártam, zsebpénz nuku, volt, hogy azt mondtam, osztálykirándulásra se akarok menni, pedig akartam, csak gondoltam úgysem telik rá, sokszor egész télen egy vékony őszi kabátban, beázó cipőben jártam a fagyokban, mert olyan gáz volt a télikabát, amit összeguberáltak nekem valahonnan. És persze általánosban meg középiskolában is én voltam az osztály egyik csórója, emiatt sok megalázás, bántás ért, máig megvannak ennek a traumái, igen.

Na, így senkinek nem kellene gyereket vállalnia. Én se tettem majdnem 30 éves koromig, addig vártam az anyagiak miatt, így a saját két gyerekemet legalább normálisan tudom felnevevelni. Ha ezt tudnám adni, amit a szüleim, nem is vállaltam volna.