Ennyi idősen már kellene éreznem valamit? Elromlott bennem valami?

31 éves vagyok, körülöttem szinte mindenki már elkezdett gyerekeket szüldösni, meg családosdit játszani meg minden. Őszintén megmondom, én úgy érzem erre nem vágyom. Nem akarok egy anyát se megbántani, vagy terhes nőt, szimplán csak tényleg érdekel mi a baj velem, hogy így érzek.

Néha van egy-egy aranyosabb gyerek, de összességében engem ez nem hoz lázba. Az egésztől idegenkedem. Pedig alapjáraton úgy neveltek, hogy ezzel régen nem volt gondom (persze akkoriban nem is foglalkoztam ezzel még), ráadásul a babázós fajta kislány voltam. Azonban mire felnőttem egyre jobban elkezdett taszítani ez a gyerek dolog. Ráadásul nagyon sokan nyomják az arcomba, hogy màr szülnöd kéne meg elfogok késni vele és ezzel csak mèg inkább taszítanak. Nem akarok szülni, rettentően rettegek az egész folyamattól, hogy iszonyatosan nagy fájdalom. Az is zavar, hogy tropára mennék, a bőröm, fogaim, az egészségem oda lenne. Utána nulla alvás, a gyerek még fel nem nőtt és el nem költözött addig a nyakamon lenne, elvisz minden pénzt és soha többé nem lesz saját életem, se egy nyugodt percem magamra. Magyarország szerintem egy süllyesztő. Ide ha gyereket szül valaki ilyen átlag fizukra, mindeféel gazdag háttértámogató rokon nélkül, az öngyilkosság. Lehet a szeretetről papolni, de azért mégis csak szomorú mindenki, ha le kell mondjon dolgokról, mert egyszerűen nincs pénz rá.

Azonkívül a dackorszakában (borzasztóan idegesítenek az ilyen korú gyerekek) és később kamaszként is kiidegelne. Erre persze megkapom, hogy önző vagyok. Hát lehet, de a saját életemben hagy legyek már én az első. Nem érzem úgy hogy vágyom erre az egészre, pedig a már nálam fiatalabbaknak is van gyereke. Huszonéves lányok szülnek, és kezelik, tudják viselni érett felnőtt nőként ezt az egészet. Én meg valahogy mintha elromlottam volna. Van még sok minden, amit szeretnék megvalósítani. Annyi mindent szeretnék még és nagyon félek hogy ezekről le kell mondjak majd ha gyerekem lenne.

Egyesen rosszul vagyok a nagy ősanyáktól, akik mindent is tudnak és rohadj meg ha te nem úgy gondolod, hogy a méhed gyümölcse az egyetlen értékes dolog, amit tudsz nyújtani a társadalom tagjaként. A másik, ami nagyon idegesít, hogy én nem bírom ezt a sok babalábat meg ilyen olyan cuki mukiságokat. Nem érdekel a végtermék milyensége, hogy ilyen meg olyan pelenka kell, meg öblítő. Ki ver a frász ezektől, hogy nekem ezekkel kell foglalkozzak. Láttam már ahogy földhöz b@ssza magát a kis gyökér és üvölt, mint a fába szorult féreg, tényleg mintha hülye lenne. Anyuka meg csak mosolyog és hagyja. Ezektől ki vagyok teljesen és még inkább eltolom magamtól a témát. Sorolhatnám még a példákat.

Nem tudom mi történt velem az elmúlt években. Valamikor még néhány éve az volt a fejemben, hogy persze majd én is szeretnék családot, de ahogy egyre közelebb kerül én teljesen eltolom még inkább ezt az egészet magamtól.

Nem tudom mit kellene tennem, és miként döntenem hogy milyen irányba tereljem így ezek tudatában az életem. Esetleg aki màr bevállalta a gyereket, az érzett hasonlóan azelőtt?!

Komolyan azt érzem nagyon elb@szott vagyok.