Ennyi idősen már kellene éreznem valamit? Elromlott bennem valami?
31 éves vagyok, körülöttem szinte mindenki már elkezdett gyerekeket szüldösni, meg családosdit játszani meg minden. Őszintén megmondom, én úgy érzem erre nem vágyom. Nem akarok egy anyát se megbántani, vagy terhes nőt, szimplán csak tényleg érdekel mi a baj velem, hogy így érzek.
Néha van egy-egy aranyosabb gyerek, de összességében engem ez nem hoz lázba. Az egésztől idegenkedem. Pedig alapjáraton úgy neveltek, hogy ezzel régen nem volt gondom (persze akkoriban nem is foglalkoztam ezzel még), ráadásul a babázós fajta kislány voltam. Azonban mire felnőttem egyre jobban elkezdett taszítani ez a gyerek dolog. Ráadásul nagyon sokan nyomják az arcomba, hogy màr szülnöd kéne meg elfogok késni vele és ezzel csak mèg inkább taszítanak. Nem akarok szülni, rettentően rettegek az egész folyamattól, hogy iszonyatosan nagy fájdalom. Az is zavar, hogy tropára mennék, a bőröm, fogaim, az egészségem oda lenne. Utána nulla alvás, a gyerek még fel nem nőtt és el nem költözött addig a nyakamon lenne, elvisz minden pénzt és soha többé nem lesz saját életem, se egy nyugodt percem magamra. Magyarország szerintem egy süllyesztő. Ide ha gyereket szül valaki ilyen átlag fizukra, mindeféel gazdag háttértámogató rokon nélkül, az öngyilkosság. Lehet a szeretetről papolni, de azért mégis csak szomorú mindenki, ha le kell mondjon dolgokról, mert egyszerűen nincs pénz rá.
Azonkívül a dackorszakában (borzasztóan idegesítenek az ilyen korú gyerekek) és később kamaszként is kiidegelne. Erre persze megkapom, hogy önző vagyok. Hát lehet, de a saját életemben hagy legyek már én az első. Nem érzem úgy hogy vágyom erre az egészre, pedig a már nálam fiatalabbaknak is van gyereke. Huszonéves lányok szülnek, és kezelik, tudják viselni érett felnőtt nőként ezt az egészet. Én meg valahogy mintha elromlottam volna. Van még sok minden, amit szeretnék megvalósítani. Annyi mindent szeretnék még és nagyon félek hogy ezekről le kell mondjak majd ha gyerekem lenne.
Egyesen rosszul vagyok a nagy ősanyáktól, akik mindent is tudnak és rohadj meg ha te nem úgy gondolod, hogy a méhed gyümölcse az egyetlen értékes dolog, amit tudsz nyújtani a társadalom tagjaként. A másik, ami nagyon idegesít, hogy én nem bírom ezt a sok babalábat meg ilyen olyan cuki mukiságokat. Nem érdekel a végtermék milyensége, hogy ilyen meg olyan pelenka kell, meg öblítő. Ki ver a frász ezektől, hogy nekem ezekkel kell foglalkozzak. Láttam már ahogy földhöz b@ssza magát a kis gyökér és üvölt, mint a fába szorult féreg, tényleg mintha hülye lenne. Anyuka meg csak mosolyog és hagyja. Ezektől ki vagyok teljesen és még inkább eltolom magamtól a témát. Sorolhatnám még a példákat.
Nem tudom mi történt velem az elmúlt években. Valamikor még néhány éve az volt a fejemben, hogy persze majd én is szeretnék családot, de ahogy egyre közelebb kerül én teljesen eltolom még inkább ezt az egészet magamtól.
Nem tudom mit kellene tennem, és miként döntenem hogy milyen irányba tereljem így ezek tudatában az életem. Esetleg aki màr bevállalta a gyereket, az érzett hasonlóan azelőtt?!
Komolyan azt érzem nagyon elb@szott vagyok.
válasza:Igen ezek mind elő fognak fordulni, ha gyereke lesz az embernek. Sok pénzbe, lemondásba, stb. kerül, ráadásul sok idegeskedés, bosszankodas, a kamaszkorral járó idegrohamok, és a folyton kiurulo pénztárca. De... Ha újrakezdhetnem, újra vállalnám a gyerekemet.
35 éves koromig ugyanígy gondolkodtam mint te... Aztán halistennek átgondoltam újra és arra jutottam, hogy szeretnék mégis gyereket. Életem legjobb döntése volt a fent leirtak ellenére is.
válasza:Dehogy vagy elb@szott. Amennyire én vágytam mindig gyerekre, te annyira nem. Miért lenne baj az egyik, és teljesen normális a másik? Azzal hogy mit papol a környezeted, nem foglalkozz. Minek?! Nem ők élik a Te életed.
Az meg már egyenesen gáz, ha emiatt még té érzed magad szarul mert mások beleokoskodnak az életedbe. Ne hagyd.
Ha meg egyszer meggondolod magad mint az első válaszoló, akkor szülsz majd gyereket. Nem kizárt ez sem. Most így gondolod, akkor így is kell cselekedned. Ha meg egyszer másképp lesz, akkor úgy.
Annyit azért hozzátennék a leírásodhoz hogy nem csak az a két véglet kétezik hogy mélyszegénység vagy gazdag támogató rokon.😃 Mi pl egyikbe se tartozunk. Nincs támogató nagybácsi/nagynéni stb, de ahigy a gyerekeknek, úgy nekünk is megvan mindenünk. (Még ami nem szükséges, az is, bevallom..)
De egy szó mint száz, a vége ugyanaz: mindig tégy szíved szerint. Azt sosem fogod megbánni. :)
válasza: válasza:Nem vagy elcseszett. Ezt úgy mondom, hogy van gyerekem és imádom őt.
Nincs azzal semmi baj, ha te nem akarsz. A társadalom persze nyomatja, hogy szüljenek a nők. De minden nő magára az érzéseire hallgasson. Akarsz gyereket? Szülj. Nem akarsz? Akkor ne. Sose más döntse el mit akar az ember hanem maga.
Lehet 3 év múlva akarsz majd. Lehet 10 év múlva se akarsz. Egyikkel sincs semmi baj. Nem vagyunk egyformák.
Mondok valamit. A saját fiam lábát imadom és puszilgatom. Rohadtul nem érdekel más gyerek lába. Szóval még az anyák sem egyformák. Az pedig, hogy mi van a pleusban egy kezemen meg tudom számolni hányszor volt téma. És a legtöbbször a gyerekorvosnál :D tápszeres volt így volt amikor valaki megkérdezte a rokonságból miylen szinű megmondtam tehát ne azt képzeld, hogy értekezést folytattunk róla.
Szóval a lényeg nem vagy ufó semmi baj veled.
válasza:Szerintem is rendben van ha valaki nem akar gyereket.
31 évesen én se tudtam elképzelni, hogy valaha is akarok, de végül 35 évesen fordult át bennem valami. De! Fontos, hogy magam miatt és nem külső nyomásra döntöttem így. Ha nem jött volna a belső vágy akkor tökéletesen elégedett lettem volna gyerek nélkül is.
A légyeg, hogy saját érzéseid szerint élj!
válasza:Teljesen megértelek, én is így gondolom. 34 éves vagyok, régebben magától értetődőnek gondoltam, hogy lesz gyerekem. Amióta viszont a környezetemben sokan szültek, úgy egyre kevésbé vágyom rá, főleg közeli barátoknál látok bele az életükbe és egy kicsit sem vágyom erre...
Van viszont két baráti család, ahol le a kalappal, nevelt gyerekek vannak, nem kész katasztrófa, ha kilépnek az utcára, vannak normális szabályok, a gyerekek persze elevenek, de kezelhetőek, pedig mindkét helyen 3 gyerek van. Rájuk nézve úgy érzem, még van remény és lehet ezt jól csinálni, hogy ne kis mini-diktátorok készítsék ki a család életét. Ja, és jó "szarszülők", mert simán elmennek kettesben programokra, gyerek nélkül. 😃
Szerintem nagyon káros, hogy a neten olvasható okoskodó cikkekhez és kommentekhez kéne igazítanunk magunkat és családunk életét, így persze, hogy sok szülő belebolondul.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!