Aggódom! Anyukák, mit tegyek hogy ez javuljon? A kisfiamnak bármire rámutatok, hogy nézd, nem a konkrét tárgyat nézi hanem a kezemet. Nagyon aggódok nehogy autista legyen. 6,5 hónapos. Szóval azt is tudom hogy még korai. De megnyugtatnátok?

Úgy emlékszem, hogy nekem is csinált ilyet a fiam, mégis viszonylag hamar elkezdett ő is mutogatni (könyvben 11 hónaposan, "térben" hamarabb), tehát tényleg csak fel kellett fognia, miért is csinálom.

Szerintem mutogass neki sokat, majd rájön, hogy mi is ennek az értelme, egyelőre ne aggódj! :)

(Ja, és szerintem olyanon próbálkozz, ami feltűnő, mondjuk mozog, világít, hangot ad stb., hogy a kezed mozgása ne vonja el a figyelmét a mutatott dologról, hisz különben eleinte nehéz lehet neki különválasztani a tárgyakat a mozdatlan környezetből. De ez csak az én ötletem 🙂)

Ami 6 évesen autista tünet, az 6 hónaposan teljesen normális. Ezen ne bukj ki. Az én gyerekeim sem értették, ők is eleinte a kezem nézték, aztán 1 éves koruk körül (+/- 1-2 hónap) már ők is mutogattak, odanéztek, ha én mutattam valamit, és ma már látszik mindkettőn, hogy nem autisták, a kicsinek jobbak a szociális készségei, mint nekem, pedig ő még később is kezdte ezt a mutogatósdit :D

Szóval ne aggódj, ilyen pici babánál még minden lehet normális, meg az ellenkezője is, akkor aggódj, ha nem javul, nem fejlődik, nem változik semmi még egy év múlva sem.

Autista tüneteket sokszor produkálnak ilyen korban

Szokjatok már le erről. Ez nem autista tünet, hanem normális életkori sajátosság. Nem véletlenül nem diagnosztizálnak korán.

7!

A lányom már 20 hónaposan kapott "diagnózist". Mert egyértelmű volt,hogy autista. Persze még nem autizmus diagnózist, de ahhoz nagyon hasonlót.

Senki sem mondta, hogy "fiatal hozzá,majd kinövi,életkori sajátosság" stb stb.

Szóval ez a 'nem diagnosztizálnak korán' se mindig igaz.

Ja,és a lányom enyhe autista, Asperger szindrómás. Nem egy súlyos eset.

Persze nem 6 hónapos volt...de azért a 20 hónapos se olyan öreg még.

Akár igen, akár nem... Megfelelő odafigyeléssel és törődéssel autista gyermek is tud sikeres, önfenntartó életet élni.

Csak ne bántsd olyan dolgokért, amikről nem tehet... Ahogy azt egykor szüleim is tették velem 27 éven át.

30 évesen szembesültem a ténnyel.

Előrébb lehetnék az életben, emellett nem kellene foltozgatnom a lelkem szakadékait melyeket toxikus, ostoba szüleim alapoztak meg és mélyítették ahogyan sak adódott.

Megszakítottam kapcsolatomat velük örökre.

Amióta nincsenek az életemben és rájöttem problémám forrására, annak ezelésére, azóta felfele ível karrierem és lelki békém.

Szóval, akármi is lesz gyermekeddel, szeresd és igyekezz megérteni őt, fogd a kezét azon az úton, amit még ő maga is felfedez még.

Olvass, tájékozódj, hogy ha akármi van, ne a gyermek legyen bántva, hanem együtt oldjátok meg az adott nehézségeket.

Üdv!

Egy ADD, ASD-vel rendelkező nő