Hogyan viselnéd, ha az exed új párjának fogyatékkal élők lennének a gyerekei?

Én nem tudom felfogni, hogy gondolhatja valaki, hogy ez normális. NEHÉZ tolerálni már bizonyos viselkedésű embereket is, nemhogy auti adhdst(gyerekem régi diagnózisai), pláne, hogy nálatok még értelmi sérülés is van. Soha senkire nem kényszerítettem rá magunkat, kerestem olyan társaságot(facecsoportokban), akik mellett a gyerekem is nyugodtabb volt és kedvelte őket, és ők is szívesen lógtak velünk. Eszembe nem jutott volna összekényszeríteni a gyerekem olyannal, aki nem kedveli, másrészt mivel engem is kiakasztott néha és leszívott, tudtam én, hogy nehéz felnőttnek is, nemhogy gyereknek. Bölcsiben, oviban és suliban sem nagyon tolerálták, nehéz gyerek volt. Mindezek ellenére volt olyan ismerős kissrác, akit az én gyerekem nem bírt tolerálni, mert nála is nehezebb volt, és teljesen megértettem, nem kellett neki elviselni(pláne, hogy ő eleve nehezebben tolerált dolgokat).

Nekem van egy öcsém, de nem bírtam, nem kedveltem, nehéz gyerek volt(nehéz természetű felnőtt lett), idegesítő provokátor, akit nehéz tolerálni. Nekem kellett vele is barátkoznom, amíg nagyon fel nem lázadtam. Ne várjátok meg ti is. Nem kell barátoknak lenniük, főleg nem ekkoraként, családi program elég ünnepeken.. de ebben a korban már szereznek barátokat maguknak iskolából, onnan kellene meghívogatni a szülőket és átjárni egymáshoz, nem összerakni őket egy kupacba, hogy társasága legyen a tieidnek.. mert ez nagyon úgy fest.

Illetve ha családosdi kell, hozzatok össze plusz egy gyereket, mert hát.. van egy két kiskamaszotok, és pár majdnem kiskamasz.. ez már nem a családosdi, hanem a barátkozós időszak és önfelfedezés ez így normális. Nem várhatjátok ugyanazt a 10 évesektől, mint amit 4 évesektől.. 10 éves gyerekem van, nagyon beteg, amit csináltok. És nyilván neked/apjuknak-aki veled van, nem fogják megmondani, hogy nem akarnak sérült gyerekekkel együtt lenni családként, pláne, hogy az anyjukat érzik igazán családnak és nem apa új párját a gyerekeivel..

Szóval nekem ez így nagyon nagyon beteg, amit csináltok és amiben felnőnek. Néha hívjátok át őket, legyen olyan, amit ők élvezni tudnak(most a kalandparkok, trambulinpark, illetve nagyobb ügyességet, szellemi kihívást igénylő dolgok dominálnak ebben az életszakaszban), ne ilyen partra kiülős, amit pár értelmi sérült össze tud hozni, hanem mondjuk szabadulószoba. De oda nyilván nem viszünk értelmi sérülteket, amivel nincs gond, ha arra az időre te otthon maradsz(vagy bébiszitter), hisz ha csecsemőtök lenne, őt sem vinnétek. Az anyjuk jó anya és próbálja kimenteni a gyerekeit, akik csak vele őszinték, mert hát.. ő közelebb áll hozzájuk. Ti meg.. tudjátok ti, hogy nem olyan jó ez az egészséges gyerekeknek, de a másik 3at sajnáljátok.. osztálytársakat kell hívni a szüleikkel! Ebben a korban ez a normális.