A párotok mennyire veszi ki a részét a gyereknevelésben?

Exdig is mindenben segített, amiben csak tudott. Sosem köteleztem rá.

Most méginkább jelen van, mert ketteske épp átrendezni magának a terepet a hasamban. Sem enni, sem inni nem tudok. Totál kifeküdtem.

Amint haza ér a férjem veszi át a gyerkőcöt, játszik vele, viszi sétálni.

Most 14 hónapos a kisfiúnk.

Az elején mindenből kivette a részét, ugyanúgy foglalkozott a gyerekkel, takarított, mosott, bármi. Főzni nem tud, azzal nagyon ritkán próbálkozik.

Ha fáradt voltam, kivitte sétálni, hogy tudjak pihenni picit.

Aztán tavaly februárban lett új munkája, ami sajnos rengeteg időt elvett. Onnantól nagyjából minden rám maradt. Reggel ment fél 7 körül, délután fél 6 körül ért haza. Általában addigra megcsináltam itthon szinte mindent, csak a száraz ruhák hajtogatása maradt (azt gyűlölöm). Azt este tv nézés közben mindig megcsinálta.

Hétvégén is dolgozott fél napokat. Amikor itthon volt, akkor a ház körüli dolgokat csinálta meg.

De a nagy dolgokra így sem maradt idő, mint betonozás, kerítés megcsinálása, ilyenek.

Aztán most áprilistól váltott munkahelyet, mert nem volt jó neki, hogy sok mindenből kimarad, semmire nincs ideje.

Most rugalmas beosztásban dolgozik, megint ugyanúgy megcsinál mindent itthon.

Közben a kicsi már szeptember óta bölcsis, már alig várta a férjem, hogy reggel ő vigye, vagy ő mehessen érte délután, és mehessen vele játszótérre mondjuk.

Mindenből kiveszi a részét. Nem vállaltam volna gyereket ha nem ilyen. Én tudom magamról, hogy egyedül nem tudnék mindent megcsinálni, vagy lehet menne, de akkor baromira kilennék és nem fogok azért lelkileg meg fizikailag lerobbanni. Vannak napok mikor a háztartás szalad olyankor a férjem áll neki és csinálja amit kell ha hazaér. Ha jobb nap van és megcsináltam akkor persze nem kell neki. A gyereknél meg mindent csinál. Etet, altat, pelenkáz, orvoshoz viszi stb.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy. Sosem értem meg egy apa hogy lehet ilyen. Állj a sarkadra mert, ha hagyod csak még rosszabb lesz és ki fogsz készülni.

Kérni sem kell. Minden közös.

Sőt, én nagyon nehezen éltem meg az első élet (már már a depresszió határát súroltam), igyekezett mindenben megkönnyíteni a dolgom. Fél évesen heti háromszor 30-40 percet tornáztam otthon vagy elvittem a kutyákat és természetes volt neki, hogy ilyenkor ő van vele.

Már 4 éves, épp 1 hetes üzleti úton vagyok és az apjával van otthon - nincs más segítségünk.