Mi okból nem tesztek félre megtakarítás a gyerekeiteknek életkezdésre (nyilván annak szól a kérdés, aki nem tesz félre)?

Bár mi teszünk félre, de mi ezeket kaptuk meg ismerősöktől:

Minek, mert úgyse fog semmit sem érni. (Pont ezért értékálló lekötést választottunk.)

Minek, mert minket, még xy-t, meg emezt meg amazt sem segítettek semmivel, mégis megélünk. (Pontosan, éppen csak megélnek.)

Minek, mert a gyereknek kell majd a szüleit segíteni, nem fordítva. (Persze, csak miből, ha 0 alapot kap...)

Szóval köreinkben ezen okokból nem tesznek félre a gyerkeknek, plusz van, akinek nincs is miből félretenni.

10es értő olvasás 0.

Direkt ezért írtam hogy előbb volt házunk, kocsink a férjemmel, minthogy örököltem volna. Abból a jövőnket és az öreg korukat szeretnénk biztosítani, és persze a gyermekeink jövőjét is, de nem úgy,hogy 0 élettapasztalattal, tanulás és célok nélkül alájuk rakunk mindent.

De akinek ez nem jött le, annak hiába is magyaráznám,😏

#12!"Mi is hitelből vettünk egy felújítandó házat még az örökség előtt"

Mármint, hogy ketten ki tudtátok fizetni az önerőt a HITELES házra még az örökség előtt.

Pontosan úgy értettem, szövegértés ötös 😁 Kocsiról egy árva szót nem írtál. Az örökség előtti ház meg egyáltalán nem akadálya annak, hogy jelenleg is a kiadott panelek bevételéből éljetek. Ha munkából is képes lennél, akkor valószínűleg tudnál fogalmazni is, de így nem megy.

Mert mire megkapja szart se ér ez a pénz amit eltudnék neki rakni.

Gondolj bele ha anyukad elrakott.volna momdjuk 30 evvel.ezelőtt havi 10 ezret most miaz? 1 napi bevasárló pénz akkpr meg 1 havi volt

Mi sem címkézzük, hogy mit mire teszünk félre. 2 éves a nagyobb gyerkőc, ősszel érkezik a második. Van egy már szinte tehermentes házunk az agglomerációban, most a reális cél 2-3 év múlva egy budapesti lakás megvásárlása úgy, hogy egy erősebbnek mondható önerőt dobunk bele, a hitel törlesztőket pedig kifizeti a leendő bérlő, tehermentes lesz mire a gyerekek felnőnek. Aztán néhány év múlva ismét ez lesz a terv egy újabb lakással, de az már csak homályosan van meg, mert szerintem pénzügyileg előre tervezni max 4-5 évre lehet konkrétan, illetve ennek van értelme. A többi már távlati... Meglátjuk.

A tervünk az első lakással a gyerekeink támogatása. Ez sosem lesz sulykolva beléjük, mi is azt a vonalat képviseljük, hogy helyes értékrenddel nőjenek fel és érezzék, hogy mindenért meg kell dolgozni. Az, hogy mi majd esetleg úgy döntünk 20 év múlva, hogy ez a lakás az övék lesz díjmentes lakhatásra, vagy akár eladásra és lesz egy-egy erős önerejük, az a mi dolgunk. Erre szánjuk, de ők nem abban a tudatban nőnek fel, hogy mindent alájuk fogunk tolni. Döntünk belátásunk szerint, ha eljön az idő.

A második lakással pedig a saját nyugdíjas korunk könnyebbé tétele a cél. A kiadásból passzív jövedelem jön, vagy ha kell eladjuk és feléljük az árát, befizetünk idősek otthonára, vagy a bánat sem tudja. A lényeg, hogy megálljunk akkor is a lábunkon, ne szakadjunk a fiatal, "életkezdő" gyerekeink nyakába. És akkor ugye itt lesz minimum egy ház tisztán, örökségként nekik, de fordított esetben mi pl. sosem számolunk azzal mikor honnan mennyit fogunk örökölni. Reméljük minél tovább élnek a szüleink és még nagyon sokáig nem áll pénz emiatt a házhoz!

Összességében én pont abban a szellemben nőttem fel, hogy mindenért meg kell majd dolgoznom. Nem is tudtak a szüleim nagyobb összeggel támogatni. Volt takarékbetétem, mire felnőttem 500 ezer forint gyűlt össze benne. A 20 évvel azelőtti értéke alapján ez szép kis vagyonnak számított, mire odakerültem, hogy kéne, pont arra volt elég, hogy ki tudjak fizetni egy albérlet beugrót... Segíteni szerettek volna, de nem jó forma a pénzgyűjtögetés. Támogattak végig az egyetemi tanulmányaim alatt, támogattak ezzel, hogy albiból tudjam kezdeni a munkás éveimet gond nélkül (mivel ők vidékiek) és ott vannak mögöttünk a kezdetektől védőhálóként, de ennyi. Egy csepp rossz érzés sincs bennem feléjük emiatt, mert valakinek fele ennyi sem jut. Igen, másnak meg sokszorosan ennyi, pl. saját lakást kap, de miért érezzem kevesebbnek magunkat, amikor mi is megdolgoztunk a férjemmel azért, amink van és a végeredmény ugyanaz: A saját ingatlanunkban ülünk!?

Szeretném, ha a gyerekeink is ezt az értékrendet tanulnák meg, de azt is szeretném, ha nekik biztosított lenne egy picit nagyobb lendület, amivel bele tudnak vágni a nagybetűs életükbe. Mi ennek az egyvelegnek a megalkotására törekszünk és a megoldást nem abban látjuk, hogy célzottan, címkézve nekik gyűjtögetünk.