Ez igaz?😔van ez a mondás hogy,ha fiad van, csak addig van gyereked, míg meg nem házasodik.

#28

Az én nejem valami ilyesmi ahogy írod, van benne egy tüske 20 évvel korábbról, amikor anyám kendőzetlenül irányítani akart minket hogy hol lakjunk, mikor és hány gyereket tervezzünk, stb. A vége az lett hogy elköltöztünk abba a városba ahol az ő szülei laknak, ami szerintem jó döntés volt, mert így lenyugodtak a kedélyek. Néhány éve viszont anyám megözvegyült és tök egyedül maradt, úgyhogy bedobtam neki hogy költözzön át ő is a mi városunkba, segítek neki lakást választani közel hozzánk. A feleségem persze kiakadt hogy a nyakára hozom az anyósát, de mondtam neki hogy csak nyugi, ez már teljesen más felállás lesz, meg különben sem az ő pénze és döntése. Aztán megtörtént a költözés és csodák csodájára nem újult ki semmilyen konfliktus, az unokák meg örülnek hogy végre nem kell messze utazni a nagymamihoz. A tanulság ebből az hogy sokszor csak akarni kell és helyre hozhatóak a családi ellentétek, a "fiús anyák sorsa" egyáltalán nincs végleg megpecsételődve azzal hogy a fiú megnősül.

Én abban nőttem fel, hogy az apai nagyszülőkhöz többet jártunk és közelebb is álltak nyilván hozzám. Most anyósommal nem felhőtlen a viszonyom, pedig az elején még nagyon igyekeztem, hogy kedveljen, ugyanannyiszor mentünk hozzájuk, mint az én szüleimhez, de ők szinte sose voltak hajlandóak meglátogatni minket és most már az unokákat… az én szüleim jönnek. Úgyhogy kevesebbszer látjuk őket. Ettől függetlenül a férjem gyakran beszél velü és én is hívom őket, hogy hogy vannak, csak a személyes kapcsolattartás kevesebb. Nem megyek olyan szívesen hozzájuk, mert míg a szüleim amikor náluk vagyunk meghallgatnak engem és segítenek, hogy pihenhessünk picit, pl amíg ebédelünk, etetik a kicsit, hogy én végre nyugodtabban tudjak enni. Anyósoméknál csak az ő panaszaikat hallgatjuk és míg etetem a kicsit, még azért is kapok beszólást, hogy rögtön töröljem meg a száját minden falat után… ez minden, csak nem pihenés.

Úgy látom ez az anyóstól is függ, nem csak a meny hozzáállásától.

Kérdező 7-es kommentje:

"Nem nem vagyok gyerekvállalós élethelyzetben "

Megnyugodtam!

Nem is vagy rá alkalmas.

Maradjál csak így, gyermektelenül. Legalábbis, amíg így gondolkodsz.

Nekem fiam van, igaz még csak 14 hónapos, de minden erőmmel azon vagyok/leszek, hogy úgy neveljem, hogy tudja, mindig számíthat rám.

Szeretem a szüleimet, szeretem anyósomékat is, de számomra a gyerekem és a férjem a legfontosabb.

Ha nekem ez így normális, és természetes, akkor miért várnám el 20-30 év múlva, hogy a fiamnak ne a felesége és a saját családja legyen az első?

Ha jó alapokon nyugszik a kapcsolatom a fiammal, és nem vagyok egy gyökér a menyemmel, akkor semmi nem indokolja azt, hogy évente egyszer lássam a fiamat és a családját.

Annyi a titka, hogy nem kell kéretlenül belepofázni az életükbe, ahogy az én szüleim és a férjem szülei se teszik,tiszteletben tartják a döntéseinket, és lám-lám, felhőtlen a viszony. Sőt, én az anyósommal többet beszélgetek, mint a férjem, mert rengeteg közös témánk van, ami nem feltétlenül kötné le a fiát, viszont mi nők jókat tudunk diskurálni róla.

Kedves Kérdező!

Gondold át az álláspontod !

Ismerek olyan anyákat, akik nem akarták, hogy párkapcsolata legyen a fiuknak ( hogy megnősüljön), hanem azt szerették volna, hogy velük otthon maradjon.

Volt akinek -sajnos- sikerült is ezt megvalósítani. No, ebből igazán beteg dolog jön létre:

Egy gyermek, család nélküli agglegény, otthon marad az édes anyucikájával. Ezt akarod ?

( Leírom a saját esetem:

Az én anyukám is sajnos ilyen, 14 éves koromtól minden barátnőmet igyekezett elmarni . /Sajnos amíg fiatal voltam egyet- kettőt sikerült is neki./

Amikor megismertem a feleségem, ugyanezt próbálta, de akkor már a sarkamra álltam, elköltöztünk, gyerekeink lettek.

Ez 36 éve volt, de azóta is fúrja, ócsárolja a feleségem, a jelenlévő családtagot próbálja a saját pártjára állítani, a többieket szidja !

Mindent, mindenkit próbál irányítani, manipulálni, még a halála után is.

Nagyon rossz ez így, nem szeretjük ezt a helyzetet, ezért nem szeretünk hozzá menni.

Azóta utána olvastam, kb. nárcisztikus, uralkodó, elnyomó személyiségnek gondolom. Ja, és persze folyamatosan érzelmi zsarolást alkalmaz !

Sajnos sok anya ilyen, öntudatlanul tönkretenné a gyereke életét !

Ha a tiéd is ilyen, ne hagyd magad, mert pszichés beteg leszel!)