Tényleg az a szülő csinálja jól, akit egyáltalán nem érdekli a gyereke tanulmánya?

Nem egészen.

Az én anyám telibe letojta az éveimet. Sosem járt szülőire, nem nézte az ellenőrzőt. Volt olyan, hogy intőt kaptam, és másnap azért kaptam az iskolába, mert nem mutattam meg a szüleimnek, de őket nem is érdekelte. Sosem adta be az osztálypénzt, meg még sorolhatnám.

Sosem érdekelték a jegyeim, mai napig nem tudja, hogy nyáron olvastam e kötelező olvasmányt. Nincs emlékem, hogy valaha nyújtott volna segítséget házi feladataimban.

Sajnos pont olyan tanuló is volta.

Szóval foglalkozz a gyerekeddel. Támogasd, és segíts neki a tanulásban.

Utolsó, ez a gyereken múlik.

Én pl. szívesen vettem volna, ha otthon valaki elmagyarázza a matekot, mert nem értettem. A szüleim nem voltak erre hajlandók/nem értették/nem érdekelte őket.

Viszont a legtöbb szülőtől azt hallom, hogy az otthoni tanulás állandó konfliktusforrás, a gyerekpszichológusok emiatt sem javasolják azt, hogy a szülő tanuljon a gyerekkel.

Én próbáltam a gyerekkel. De nem azért kap rossz jegyeket, mert nem érti, és segítségre van szüksége. Hanem azért, mert nem hajlandó tanulni. Ha ellenőrizgetem, attól még ugyanúgy nem tanulja meg, csak:

1. minden esti szabadidőm rámegy

2. minden nap összeveszünk.

Ha a gyerek nem akarja, hát hiába is erőlködöm, szóval én már nem tanulok vele otthon.

Csomó ismerősöm hordja pszichológushoz a tini gyerekét, állítólag mindegyiknek ezt mondják, hogy ne tanuljon a gyerekkel.

Viszonylag kevés gyerek hálás azért, ha anyuka segíteni próbál.