A férjetek szétcsapva jön haza gyermekágy alatt?

Húúú. Aki azt írja a gyerekágy alatt mikor épp belerázódtok a családba,nem alszotok,stb. Ez normális,annak gondolom veri is a férje,az is belefér otthon. Hát milyen ritka szar házasságba éltek ti az alkoholista férjetekkel? De legalább aznap anyuka is elmehet,ugye? Apa a hányás mellett lássa el a babát,aki este legényke volt,tolja nappal is szépen és most anya megy kiereszteni a gőzt éjszakára. Ha pedig számotokra ez nem oké,hisz ő anya,akkor szánalmasak vagytok. Ugyanaz jár mindkét személynek.

Nem,nem normális kérdező. Ülve aludtam,hallucináltam a kimerültségtől,vért kaptam és plusz egy hét kórház volt a koraszülött lányunkkal. Ha így itt hagyott volna,akkor haza se kellett volna úgy gondolom jönnie. A fél éves gyereket ne hasonlítsuk már a 6 hét alattihoz. De ő normális értékű ember,sosem tiltottam semmit,alapjáraton normális mióta megismertem. Ilyen emberhez hozzá se mentem volna. Amúgy meg nem gáz,hagyja abba a hányást és tessék babázni így.

Én teljesen megértelek, még ha túl is reagálod, hulla fáradt vagy, nem ezt akartad, egyedül érzed magad, még akkor is, ha régen is ilyen volt. Megértem, mert én is így éreznék. Próbálj megnyugodni, aztán majd tiszta fejjel elmondani neki, hogy ez neked így nehéz volt. :( ❤️

Az én férjem egyáltalán nem volt elmászkálós/ivós típus, de akkor halt meg az apja, mikor megszületett a babánk, és onnantól kezdve arra hivatkozva, hogy nem bír ennyi stresszt, szinte minden este valamelyik haverjánál ült és matt jött haza, vagy simán csak otthon ivott. Még az otthon piálása volt a jobb, mert akkor bealudt hamar és csak kerülgetni kellett, de ha elment, volt hogy konkrétan elfelejtette, hogy gyereke született és hajnal kettőkor hívott, hogy menjek el érte s haverjához. Két hónapig toleráltam, meg igen, meghalt az apja, de mindent nekem kellett csinálni és túlélő üzemmódban voltam, elfogyott minden lelki tartalékom a második hónap végére. Akkor leültem vele és elmondtam, hogy én ezt így nem csinálom tovább, döntse el, hogy össze tudja-e magát szedni, vagy sem, mert ha nem, akkor válunk, mert nekem nem megy tovább. Persze eleinte csak sértve érezte magát, de heteken belül megszűnt az elmászkálás meg a piálás.

Szerintem érdemes tisztán látni.

Megkérdezte tőled, hogy mit szólnál, ha menne? Te erre mit mondtál? Tudod, hogy nemtud mértéket tartani, mert sosem tudott, így nagyjából sejthetted, hogy ez lesz a vége. Ha megbeszéltétek, akkor szerintem nem teljesen jogos a kiakadás, bár azt én sem tolerálnám, ha a férjem nem tudna mértéket tartani. Bár ezt én már korábban sem toleráltam volna, szóval nem szültem volna neki.

A 4 hetes babánk mellől a férjem simán elment a gyerekkori barátja esküvőjére. Vártak minket is, de én babával a hátam közepére nem kívántam. A férjem volt a barátja tanúja, megbeszéltük, mindketten úgy láttuk jónak, ha ő elmegy, mi meg maradunk itthon. Elment kb. délben és másnap délben jött haza. Fáradt volt, de azért lehetett rá számítani már aznap. Mivel megbeszéltük, nekem ezzel nem volt bajom.

DE hozzátenném, hogy azért a hormonok és a fáradtság nagyon kitudja facsarni az embert, szóval nekem volt később olyan mozzanatom, amikor féltékeny voltam a férjemre, amiért neki megmaradt az élete, eljár dolgozni, találkozik emberekkel, míg én itthon egy letehetetlen babával küzdöttem bezárva. Pedig szerencsétlen kelt éjjel is, ha kipukkadtam és rohant haza munka után hozzánk, tehát ha meggebed sem tudott ennél többet tenni. Ez az én agymenésem volt és sosem voltam korábban ilyen sárkány...