Van még rajtam kívül emetofóbiás szülő?

Van. Én talán az enyhébb formájától szenvedek úgy 12 éves korom óta, bár nem limitálja (már) úgy az életem mint másokét. Amerikai fórumokon eszméletlen hogy miket írnak, milyen súlyos állapot ez, kedves egyes, ez egy nagyon komplex és súlyos pszichés probléma, ami túlmutat egy "sima" fóbián. Az ilyen betegek az egész életüket eköré szervezik, harminc kilóra fogynak, abuzálják a dedalont és az ondansetront, nem vállalnak gyereket vagy képtelenek betegen ellátni, izolálódnak szociálisan, valaki emiatt nem engedi intézménye a gyerekét és magántanulóvá teszi, stb... Ráadásul sokszor ki sem derül mi a gond, mert szégyellik. Igen, én is, rólam SENKI nem tudja hogy az vagyok.

A pszichológus jó ötlet, de a tapasztalat az, hogy ez egy nagyon nehezen kezelhető állapot, az expozíciós terápia is csak részben hat. Orvos vagyok, és az emetofóbia hozzájárult hogy nem praktizálok, bár csak kis részben. A szakmám miatt volt expozíciós terápia óhatatlanul is, de csak annyit segített hogy bámulatosan el tudom különíteni a vírusos meg az egyéb okokból történő hányást. Nyilván kevésbé "zavart" egy idő után a tumoros beteg kemoterápiás hányása, mint a gyerekem calicise, amiről tudom hogy másnap én fogom csinálni és megúszni sem tudom.

Kérdező, jön a jó idő, kevesebb az ilyen vírus, és ahogy nőnek, egyre ritkábban kapják el, egyre kevésbé intenzív a lefolyása, és kevésbé ragasztják rád. Én ebbe kapaszkodom, higiéniára nevelem őket, stb.

na ezért nem szabadna mindenkinek kölyköt csinálnia... megnéztem minek a nagyon okos latin neve ez a szr, hisztérikus rohamot kapsz a hányástól. most komolyan, ha tudod hogy mentálisan instabil vagy, egy mindennapi, előforduló kis kellemetlenség kifordít magadból, és erre még csinálsz néhány gyereket, hogy aztán őket nyomd el és kínozd a hülyeséged miatt? mégis mi ez az ötlet, hogy nem nyúlsz betegen a gyerekhez, oldja meg magától, avgy eltiltod az emberektől, hogy nehogy normális életük lehessen?

nőj fel, ha már mindenáron kellett egy rád szoruló, ártalmatlan teremtmény, amiért felelősséggel tartozol.

Én is ebben szenvedek, van egy kisfiam, és most várom a 2.babánkat.

Az első terhességem teljesen problémamentes volt, pánikrohamom is alig volt. De ez a mostani...kb állandó hányinger pedig már lassan a 3.trimeszterben vagyok.

A kisfiam ovis, előtte bölcsis volt, minden évben hazahoz valami hányós szrt. Én amikor elkaptam akkor is csak a hasam ment szerencsére.

Jártam kineziológushoz sokáig, +természetgyógyászhoz. Úgy ahogy segített. Vannak pánikrohamaim a mai napig, képes vagyok napokig idegeskedni, ha a fiam egy boltozás után nem most kezet és a szájába viszi a kezét stb.

De igyekszem nem engedni hogy elhatalmasodjon rajtam az egész. Mondom ezt úgy, hogy a gyerek(ek) előtt jó pár éve volt hogy a házból sem bírtam 1-1 nehezebb napon kimenni. Vagy elmentünk nyaralni és nem mertem a hitelből kimozdulni.

Amúgy nagyon kevesem tudják rólam hogy van ez a betegségem, szinte talán csak a szűk család. De a férjem támasz mindenben, ő már tudja mit tegyen mit mondjon ami segít ha rámjön a pánik.

És az az igazság hogy sajnos az élet hozott olyan egyéb problémákat hogy nem nagyon tudok a bajomon agyalni mert más a prioritás.

Sziasztok! Jelen!

Sajnos most is azért írok ilyen későn ide, mert hányingerem volt és felkeltem gyógyszert bevenni.

2 kislányom van, a nagy most kezdte az ovit, eddig még megúsztúk ( lekopogom ) ezt a vírust.

Most is 1 hete itthon vagyunk torokfájással, nem mentünk nagyon sehova, így remélem csak valami bántotta a gyomrom.

Szégyen, nem szégyen én szóltam az óvódába, hogy ha van ilyen vírus szóljanak, és akkor nem viszem a gyereket.

Eddig az nyugtatott, hogy aki rokon a gyerekétől elkapta ndki csak a hasa ment... meg emlékeim szerint, amikor kicsi voltam és elkaptam, úgy emlékszem anyunak semmi baja nem volt utána.

Most meg nyomatjuk 1000el a béres cseppeket, hátha a vitaminok segítenek! 😊