Elméleti kérdés: ha gyógyíthatatlan betegségetek lenne vállalnátok gyereket?

Dehogyis. A meglevőnek teremtenék meg irdatlan gyorsan anyagi biztonságot hosszútávra, felnőtt segitséget(plhogy tesóm vagy az apja átveszi e halálom után)

Ismerek olyat akinek meghalt az anyja, halála előtt egy fuzetbe mindent leirt pl temetesnél hogyan kell eljárni mit hogy tegyen a gyereke es arra nevelte a gyereket is, hogy az el tudja látni magát önállóan.

De ilyeneket tiktokon is láttam hogy egy anya már a 8 évest is tanitotta főzni mert ő nem lesz.

Dehogyis!

Ez szerintem extrém módon önzőség a meglévővel,és a megszületővel szemben is.

A legnagyobb félelmem,hogy nem tudom felnevelni a gyerekem.A meglévővel töltenék minőségi időt, és naplót írnék neki.

Nem, semmiképp.

Nem véletlen, hogy súlyos betegek nem is fogadhatnak örökbe pl.

Biztos nem vallalnék gyereket így.

Egy is szenved majd eleget ha elmegyek.

Aki ezt csinálja az önző

Dehogy is!

Kizárt dolog. A meglévővel töltenék minél több időt. Utaznánk, világot járnánk, próbálnánk minél teljesebben.

Nem lopnám el tőle azzal az időt, hogy vállalok még egyet. Az első ~3 év kva húzós egy család életében, utána lehet megvalósítani, hogy nagyjából egyenlő idő jusson a két gyerekre. Ez rövid távon kic...és a nagyobbal, a hosszút pedig nem érném meg.

Értem mire gondolsz, mert nekem nagyon jó a kapcsolatom a tesómmal, és ha csak apa nevel fel minket, akkor is jó lett volna, hogy van tesóm.

De sajnos erre semmi garancia nincs, szóval így valószínűleg nem vállalnék második gyereket. Hacsak kifejezetten a férjem nem akarja. Vagy ha nagyon jók az esélyek azzal a bizonyos kezeléssel.