Hányan vannak itt,akiknek nincs segítsége a baba/gyerek mellett?

Egy 7 éves tartós beteg,sni-s gyerekem van,és nulla segítségem.

Anyukám egyszer vigyázott rá,kb 7 hónaposan,soha többet nem bízom rá,egész délutánra eltűntek, a telefont ne vette fel.Idős is,beteg is,és másik városban lakik,kb évente 2x-3x-4xmax találkozunk.

Anyósom 80 éves, 1x vigyázott rá fél órát,míg lementem a postára feladni egy csomagot.Vele az egyetlen baj, hogy állandóan nyitva van az ablak,és 7 év alatt sem értette meg(anyám sem),hogy kiesik a gyerek,nem hagyunk nyitva ablakot.Különben a világ legjobb anyósa,ha látnám,hogy igyekezne ebben,vigyázhatna rá.

Testvérem egyedülálló anya reggeltől estig dolgozik,2x vigyázott a gyerekre nálunk pár órát,mikor szívinfarktus gyanúval vitte el a mentő a férjem,meg másnap mikor mentem be hozzá(de tegyük hozzá,hogy hétvége volt).

Barátaim nincsenek,csak ismerőseim.

Minden más rokonunk másik városban/megyében lakik.

Bébiszitterre nem futja.(a gyerek fejlesztésére minden tartalékunk elment,és kb minden pénz most is oda megy)

A gyerekem sni-s,és tartós beteg,napi 3 órát van oviban,ha nem magas a cukra,és tud menni.Most pl már 2 hete van itthon.

A férjem nem dolgozik éjjel nappal, hanem ha hazajön ő kikapcsolódik,elmegy biciklizni,meccset néz,gépezik ,filmezik.Semmibe sem segít,és az a magyarázat,hogy én vagyok az anya,meg különben is itthon vagyok,nekem simán jár a 0/24es műszak.Mindent én intézek,a háztartást már rég elengedtem,csak tűzoltás van, a gyerekkel én tanulok,tornázok játszok,hisztit kezelek,cukrot mérek,sütöm a gluténmentes dolgokat,vásárolok,ügyeket intézek,fürdetek,altatok,inzulint/szénhidrátot számolok,éjjel is 2 óránként cukrot méret,ha alacsony akkor etetem és nem alszom.Én sem így képzeltem el az anyaságot, de azért van fény az alagút végén.

Külső segítségünk nincs. Van család, de ővelük csak úgy találkozunk, mint rokon látogatás, nem segítség.

Pest megyében lakunk, én mindent rendelek netről, napi menüt is, nem főzök, mindenre van szinte robotgépünk, porszívó, szárítógép, mosogató stb. Az idő javarészében kint vagyunk a szabadlevegőn, így elfáradnak a gyerekek. 2 éves és 2 hónaposak. Férjem igyekszik mindenben részt venni, de azért csak dolgozik, szóval többet vagyok a gyerekekkel egyedül.

Jelen. Nulla segitség. 3 éves ovis es 11 honapos baba. A legdurvabb a pici születésétől a nagy oviba kerüleséig volt. Azóta meg a betegségek... előre rettegek a munkába allástól. Így sincs túl nagy tisztaság, de az káosz lesz.

Anyámék 400 km-re laknak, dolgoznak. A ferjem szülei idősek és nem tartják velünk a kapcsolatot, nem erdekeljük őket. Az en tesóim nem itt elnek es gyerekeik vannak nekik is. A ferjem a tesojával sincs jóban. Nekem a barátnőim kb mind külföldön. Bébiszittert nem próbaltam még.

Jelen. Épp most borultam ki megint, a férjem meg megint nem érti, mi a bajom.

Vannak nagyszülők, csak épp elvárják, hogy oda legyen víve az unoka. Az meg nem nagy segítség, hogy ott kell lennem nekem is, ráadásul abszolút nem gyerekbiztos a ház, kb. minden mozdulatára szólnom kell az örökmozgó fiamnak, hogy nem szabad...

Barátok nincsenek. A férjemmel is csak max veszekedünk, amúgy néma csönd. Csak lakótársak vagyunk.

Talán ha majd megy bölcsibe, jobb lesz nekem lelkileg.

Jelen, nulla segítség. A férjem szülei sajnos már akkor nem éltek, mikor a gyerekeink megszülettek. Az én részemről anyám, de vele megszakadt minden kapcsolat, mikor elköltöztem otthonról (hozzáteszem okkal). A barátainkat nem akarjuk ezzel terhelni, nekik is van gyerekük, munkájuk. Viszont volt összesen 1 alkalom, amikor a barátaink vigyáztak az egyik gyerekünkre (akkor még csak egyedüli gyerek volt). Babyszittert nem akarunk fogadni, nem akarjuk idegenre bízni őket. 2 gyerekünk van, most már nagyok, 5 és 7,5 évesek. Mindent mi oldunk meg, pontosabban én, mert a férjem reggel 6:30-kor elmegy és este 20-kor jön.

Viszont én visszasírom az otthon töltött időt velük, sokkal rosszabb munka mellett intézni ugyanúgy a gyerekeket és a háztartást.